FRPG Top Sites
Belépés

Elfelejtettem a jelszót!











Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

nincsen

[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (11 fő) Szomb. Feb. 15, 2014 1:41 am-kor volt itt.
Latest topics
» Joessie Whelan
Csüt. Jún. 19, 2014 3:48 am by Admin

» Abdul Aziz al-Harbi
Vas. Máj. 18, 2014 3:49 am by Abdul Aziz al-Harbi

» Régi vagy befolyásos mágus családok
Kedd. Máj. 13, 2014 9:18 pm by Admin

» Alonso Amendola
Kedd. Máj. 13, 2014 12:12 am by Admin

» Celia Pella Amendola
Hétf. Máj. 12, 2014 7:05 am by Vendég

» Calvin van Ellan
Vas. Máj. 11, 2014 9:55 pm by Admin

» Luna Flores
Pént. Máj. 09, 2014 8:08 pm by Admin

» Norldarien Moonshine
Csüt. Máj. 08, 2014 9:12 am by Norldarien Moonshine

» Vámpír klánok és uradalmak
Hétf. Máj. 05, 2014 4:01 am by Admin

Top posting users this month

Affiliates

Cormoran Reed

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Cormoran Reed

Témanyitás by Cormoran Reed on Pént. Máj. 02, 2014 7:48 am


2014. I. negyedév, III. hely



Teljes név: Cormoran Reed
Becenevek, álnevek, stb.: -
Faj: mágus
Nem: férfi
Születési hely és idő: 2019 április 10., Edinborough
Jelenlegi tartózkodási hely: Nincs igazi otthona, vándorló típus, de a nevén Rómában van egy lakás.
Jelenlegi foglalkozás: Orvos
Rang:

Mágia 24 pont - 8 TP

Mágiaérzékenység: Igen


Mágiára 27 pont / 9 TP
In: 1, Mu: 4, Re: 4, Cr: 4, Pe: 0 (13)
Ig: 2, Aq: 0, Te: 0, Au: 4 (6)
Me: 4, Im: 0, Co: 4 ( 8 )
He: 0, An: 0
Vim: 0

Kapcsolatok

Estell Amendola: egy könyvbemutatón ismerkedtek meg, ahol egyazon véleményen voltak a bemutatott mű vérlázító témájáról.

Esgalnordis: ő vezette vissza Árkádiából, amikor ott ragadt.


Megjelenés

Megjelenéséből árad egyfajta mély fáradság, mintha mindig hiányozna neki még egy óra alvás, hogy kipihenje magát. Épp ezért még egy elegáns öltönyben is gyűrött benyomást kelt. Száznyolcvan centi magas, erő testalkatú férfi. Göndör haja, és néha szakállá növő borostája alapvetően sötét, és már őszül, de a fáradt külső megtévesztő: tagjaiban még sok erő bujkál. Szeme majdnem fekete, és pillantása, mint egész arca, igen kifejező. Vonásai nem kimondottan egyediek vagy markánsak, főleg személyisége, mint külseje miatt emlékeznek rá az emberek.

Viselkedés

A felszínen mindig nyugodt és kedves, bár fáradt. Csendes férfi, nem igazán emeli fel a hangját, mindenkihez van egy jó szava. Jó orvos, és nem csak szakmabeli tudása és mágikus trükkjei miatt. Jelenléte megnyugtatja a közelében lévőket, sugároz egyfajta biztonságot adó erőt. Ez azonban tényleg csak a felszín, ami alatt állandó, pokolbéli indulatok feszülnek, kitörésre készen, akár egy vulkán. Cormoran folytonos harcot vív önmagával, hogy indulatait visszafogja. Gyakran ösztönből cselekedne, törne, zúzna és rombolna, olykor még gyilkolna is. Hártyavékony határ választja el attól, hogy a sötétségbe lépjen, és az elevenen elnyelje őt. Éppen ezért hűvös és távolságtartó, nem keresi már az emberi kapcsolatokat úgy, mint fiatalabb korában. Úgy gondolja, minden barátság vagy szerelem gyengíti, hiszen az élet a veszteségekről szól, és ő többé nem akarja megtapasztalni a veszteség fájdalmát. Szeret úgy gondolni magára, mint akinek halott a lelke, és már csak másokért él, de egy hosszú nap után, a harmadik pohár whiskey társaságában legalább önmagának bevallja, hogy vágyik a szeretetre.
Cinikus ember, és ha jó cselekedetet lát, rögtön azt keresi, hogy mi haszna van ebből a jótét léleknek. Nem igazán hisz a jóban, szerinte ha valaki, mint ő, jó dolgokat is cselekszik, az nem több önhittségnél, mert meg akarja mutatni, hogy jobb a többieknél.
Bár indulatait kordában tartja, ha olyasmit lát, ami okot ad a jogos haragra, akkor szabadon engedi a dühét, és kő kövön nem marad körülötte. Kevesen akarnak szembe kerülni a tomboló Cormorannal.
A sors csapásait mostanra megtanulta eltűrni, sőt, számít rájuk, várja őket. Úgy tartja, Isten egyetlen célja, már ha létezik, hogy tönkretegye az embereket, és néha csak a puszta makacsság, a vereség gyűlölete az, ami továbbviszi őt az útján.
Nem haragtartó típus, és nehéz felidegesíteni, főleg az igazi dühét felkelteni, de nem is tanácsos. Nincs vesztenivalója, nem ismer tabukat és kiszámíthatatlan ellenfél.

Előtörténet

A rettegés és pánik világába születtem. Az egész gyerekkorom azzal telt, hogy néztük az egyre riasztóbb híreket, eseményeket. Nem voltam olyan szerencsés, hogy én és a családom bárkit is érdekeljünk, úgyhogy első kézből tapasztaltam meg a felborult ökoszisztéma hatásait. Többször voltunk éhesek, mint jóllakottak, többször betegek, mint egészségesek. Próbáltam tanulni, de nem sok lehetőségem volt azon a lepra helyen. Ráadásul az emberek is tünedeztek el, aztán néha visszatértek, és lemészárolták a családjukat, néha meg örökre felszívódtak...
A félelem úgy kísért végig egész gyerekkorom során, mintha csak a szomszéd kissrác lenne, akivel kimegyünk a ház elé passzolgatni iskola után. Senkit sem ismertem, aki ne félt volna. Űzött tekintetek, lopva elsuttogott hírek, az öregasszonyok babonái... Esténként a lefekvési időt nekünk nem az anyánk kedves mosolya jelezte, hanem a vastag tölgyajtóra rakott temérdek zár kattogása. Apám minden este úgy zárta be azt az ajtót, mintha valamiféle szertartás lenne. Azt hitte, a vas és a fa távol tartja a veszélyeket.
Elmondok valamit. A vámpírokat nem kell beinvitálni, hogy a házadba léphessenek. A vámpírok pozdorjává törik az áthatolhatatlannak hitt, vastag ajtót, és a szilánkok szanaszéjjel pattognak, némelyik apád döbbent arcába fúródik. A zárak fémje hátborzongató sikollyal hajlik meg és pattan el. Az éjben ólálkodó iszonyat pedig elegáns, hűvösen kedves, és még akkor sem emeli fel a hangját, amikor kiüti apád kezéből a fegyvert, aztán szétmarcangolja a torkát.
A sötétség nem hallat gonosz kacajt még akkor sem, amikor a szemed előtt teszi édesanyádat magáévá, egyszersmind magához hasonlóvá. Még akkor is csendesen áll, figyel, amikor az új életre kelt, vérszomjtól félőrült anyád végigkerget a házatokon, és amikor kiesel az emeletről, és törött lábban fekszel az udvaron, akkor sincs egyetlen rossz szava sem, nem gúnyolódik.
A sötétség kedves és kegyetlen, mert végül életben hagy, és ez a legrosszabb, amit tehet.
Egyszer azt olvastam, hogy a sötétség erejének szívében lakozik önnön gyengesége, mégpedig az, hogy egyetlen magányos gyertya is elég, hogy elűzze. És még azt is olvastam, hogy a szeretet több egy kis gyertyánál. Állítólag képes lángra lobbantani a halott csillagokat is...
De én nem ezt tapasztaltam.
Alig múltam tizennégy, amikor elárvultam. Senki sem foglalkozott velem, azt meg tudtam, hogy anyámat meg a teremtőjét megkeresni öngyilkosság. Márpedig én élni akartam.
Attól az éjszakától kezdve szinte mindig fáztam. Ülhettem harsogva lobogó kandallótűz mellett is, nem számított, a hideg a csontjaimba marta magát. Nem értettem, mi lehet ez. Aztán a Fátyol felszakadásának évében rájöttem. Amit éreztem, nem igazi hideg volt, hanem mágia. Világteremtő és romboló erő, amihez ráadásul hozzáférésem is volt...
Kijártam a tíz évemet, megtanultam, amit meg kellett. Nem voltam kiemelkedően tehetséges, de ügyetlen sem. Jártam a menekülttáborokat, aztán úgy döntöttem, ideje mást is megtanulnom. Orvos lett belőlem, és piszkosul jó orvos, hála a képességeimnek. Eleinte még publikálgattam is szaklapokban, elmentem a gazdagok kórházaiba, rengeteg pénzért gyógyítottam, szóval azt hittem, révbe értem.
A szerelem mindig akkor lép az ember életébe, amikor az a legkevésbé várná. És ha jön, elragad, felkap, és ha okos vagy, nem próbálsz meg küzdeni ellene, mert csak nyomorba döntöd magad. Én nem küzdöttem ellene, és életemben először mindenem megvolt. Pénz, presztízs, jó név és egy csodás asszony. Tényleg csodás volt, kicsit őrült, néha kislány, néha agresszív, néha kimondottan hárpia... Igazi ember. Egy nekem való, bonyolult ember.
Ha elfogadjuk a tényt, hogy az élet egy szemétláda, és mindig, mindig megpróbál tönkretenni, nem meglepő, ami történt. A feleségem megbetegedett, és hiába mozgósítottam minden orvosi és mágikus erőmet, tudásomat, kapcsolatomat, egyszerűen nem találtam gyógymódot. Még csak nem is hallott soha senki erről a betegségről.
Végső elkeseredésemben elkezdtem keresni az utat a tündérek világába, hátha ott lelem meg a gyógymódot. Át is jutottam, egy hosszú, félhomályos erdei ösvényen, amit sarkvidékien hidegnek éreztem a temérdek mágiától. Árkádia... Nincsenek rá szavak. A legszebb hely, ahol halandó vagy halhatatlan járhat, a tündér nők minden faj leányai közül a leggyönyörűbbek, a mágia a legtisztább... És én itt ragadtam.
Soha nem fogom megbocsátani magamnak. Mire egyáltalán eszembe jutott Celeste, az otthon haldokló feleségem, már hetek teltek el. Ettem, ittam, sőt, még nőket is szerettem... A tündérvilág varázsa elvette az eszem, vagy talán csak mindig is gyenge voltam.
Olyan volt, mintha egy mély, szép álomból ébredtem volna. Felriadtam, és tudtam, hogy mennem kell. Csakhogy a tündérvilág vendégszerető, é nem ereszti egykönnyen, akit befogadott... Végül megtaláltam Esgalnordis-t, és ő megértette, miért akarok távozni. Ha volt is a tündéreknek gyógymódja Celeste betegségére, ő nem ismerte, de én már nem várhattam tovább, féltem, hogy ha nem indulok azonnal, Árkádia örökre a magáénak követel.
Visszatértem a halandó világba, de elkéstem. Celeste egyedül halt meg, fájdalmak között, mert nem fogadott el fájdalomcsillapítót, tiszta tudattal akart még utoljára látni... És én eközben egy másik világ asszonyaival szórakoztam, feledve őt.
Ezt soha nem fogom megbocsátani magamnak.
Az életem megváltozott. Vagy talán inkább én magam változtam meg. Celeste után akartam menni, de tudtam, hogy elítéli az öngyilkosságot, mert nem más, mint gyáva menekülés. Éltem hát, még ha nem is volt miért, mert önmagamért nem élhettem: saját magam túlzottan gyűlölöm ahhoz, hogy magamért éljek.
A feleségem halála óta a tündérösvényeket járom, remélve, hogy valahol, valamikor a halál vagy a megváltás, vagy mindkettő rám talál. Gyógyítok, mert csak ehhez értek. Nem őrültem meg, és nem próbáltam meg visszahozni a halálból, aki már odaát van: ehhez soha nem lesz elég hatalmam, és azt hiszem, másnak sem. Akit szeretsz, odaát vár rád, egy világban, ami szebb lesz Árkádiánál is, mert ott lesz az, akivel itt nem lehettél eleget együtt.
Legalábbis remélem, mert ha nem, annak, aki ezt az egész világmindenséget kitalálta, nagyon rossz napja lesz. Addig meg csak járom a világ titkos útjait, háborúk, sorsok, halálok közt járok csendben, és keresem azt, ami végre elhozza számomra a békét.


OPCIONÁLISAN KITÖLTENDŐ

Ezeket a pontokat nem kötelező kitölteni, de sokat segíthetnek a játékostársaidnak abban, hogy hogyan keveredjenek veled játékba.

Pár dolog, amit szeretek az életben: whiskey, csinos nők társasága, mágia, este egy kényelmes karosszékben ülni egy jó könyvvel

Pár dolog, amit utálok az életben: vámpírok, kevesebb hévvel, de a vérfarkasok, önjelölt hősök, emberi gyengeség

Céljaim: Nincsenek céljaim, rég volt, amikor képes voltam elhinni, hogy az életnek van bármi értelme.

Álmaim: Sokszor önmagam előtt is titkolt álmom egy normális család, gyerekkel és feleséggel.

Félelmeim: Félek attól, hogy újra háború fog kitörni, hogy megtörik a Moratórium és vámpír vagy vérfarkas leszek, elveszítve varázserőmet.

Titkaim: Számtalan.

Play by: Mark Ruffalo

+1 kérdés: Ismerős ajánlása.
avatar
Cormoran Reed

Hozzászólások száma : 79
Join date : 2014. May. 02.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Cormoran Reed

Témanyitás by Admin on Szomb. Máj. 03, 2014 3:09 am

Alap 1TP
30 évnél idősebb mágus +1TP
+2 TP mágiára
70 év mágusként +7 TP

Ismeretségek (Estell OK, Esgal) +2 TP

Összesen: 13 TP

Ösvényjáró 1TP
Duracell nyuszi 1TP
Csendben 1TP
Mágiára  9 TP

Összesen 12 TP

Posztpontozó: 00


A hozzászólást Admin összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Máj. 09, 2014 7:13 am-kor.
avatar
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 330
Join date : 2014. Jan. 23.

Felhasználó profiljának megtekintése http://magicwars.hungarianforum.com

Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.