Jessica Trolle Arviddson

Teljes név: Jessica Trolle Arviddson
Becenevek, álnevek, stb.: Fehér királynő
Faj: Vámpír
Nem: Nő
Születési hely és idő: Smaland 1514 Február 12.
Jelenlegi tartózkodási hely: ahol élsz, lakásod van, stb. Stockholm
Jelenlegi foglalkozás: Kereskedő, diplomata
Rang: vámpír nagyúr



Különleges képességek:

Fakír
Béklyó (1)
Gondolatolvasó
Keményfejű (1)
Piszkosul gazdag


Harald Magnusson testőr, bizalmas. Helmar Johansson személyi titkár, Isak Gustaffson ügyvéd, Gerton Lindberg főkomornyik, Matteus Wallin a Dunkel und geheimnisvoll elnök vezérigazgatója.


169 centi magas, kacsú, látszólag törékeny alkatú. Első ránézésre nagyon fiatal, még 20 évesnek sem néz ki. Már mozgása, megjelenése is árulkodik előkelő származásáról.



Borzasztóan megfontolt, távolság tartó, hideg, önző és érdek orientált, érzelmileg szinte megközelíthetetlen. Nagyon művelt, kifinomult ízlésű, rajong a művészetekért. Általában amíg ő jelenik meg valahol addig van lehetőség valamilyen "humánusabb" vagy kevésbé fájdalmas megoldásra, ami nem szokott olcsó lenni.


1514-ben született a Smalandi birtokon, Eric Trolle Svédország régensének lányaként 1514-ben. Az apját 1512-ben nevezték ki régenssé, és ez meg is határozta Jessica gyermekkorát. A család nem volt királyi vér, és sosem formálhatott volna jogot a svéd trónra, de a herceg nagykorúságáig a régensi rang tulajdonképpen igen csak hasonló jogköröket adott a lány apjának, mintha ténylegesen ő lett volna Svédország királya.
Mit lehetne elmondani egy főnemes lányának gyermekkoráról? Bizonyos szempontból igen csak gondtalanul telt, bizonyos szempontból már nagyon korán megjelent a kislány életében az, hogy őt egy szerepkörre készítették fel tudatosan, amit majd be kellett töltenie. Csupán a kisgyermek kora telt Smalkandon, már 10 évesen Närke-ba költözött, ahol aztán megkezdődött az a bizonyos tudatos udvari neveltetés. Magától a királyi udvartól az apja tudatosan tartotta távol, és ennek két jó oka is volt. Nem szerette volna, ha a lánya lelkét már igen fiatalon megmérgezi az udvari intrika, és áskálódás, a másik, hogy főnemesként már nem igazán a földbirtokok növelése volt a házasságkötés célja, sokkal inkább a tekintélyesebb vagyon, és kereskedelmi befolyás megszerzése. Eric Trolle viszonylag hamar felismerte, hogy a királyi családba beházasodni nem feltétlen jár annyi előnnyel, mint amennyi veszélyt hoz a házára, vagy a gyermekeire. Jessicát egy gazdag kereskedőcsalád fejéhez szánták, és ez a házasság már alig pár évvel a születése után eldöntetett.
Ingmar Arviddson egy igen tekintélyes kereskedőház feje volt, s bár nemesi címe nem volt, kereskedelmi előjogai, befolyása, és vagyona így is nagyon jelentős figurává tette a politikai sakkjátszmában. A tengeri kereskedelem mindig is nagyon fontos szerepet játszott Svédország életében, és a repülés feltalálásáig ez különösen így volt. Ingmar elsősorban erre építette a céhét, és azoknak az anyagoknak a beszerzésére, melyek keresett luxuscikkeknek számítottak, de beszerezni csak igen drágán, és veszélyek árán lehetett őket.
Jessicát ennek megfelelően aztán nem csak az udvari életre készítették fel, de a polgárira is, és elsősorban arra, hogy egy kereskedő feleségeként tudja megállni a helyét.
Ingmar egy igen titokzatos figura volt, még a régensnek sem volt egyszerű találkozni vele. Az ő vagyonával, és forrásaival persze ezt a fajta különcséget részben elfogadták, részben tolerálták. A koronának is mindig szüksége volt pénzre, jó eszű tanácsadókra, és befolyásos támogatókra, akikre építhet.
Az esküvőre igen fiatalon került sor, Jessica alig volt még 14 éves. Ez persze azokban az időkben nem volt olyan rendkívüli. A 13-14 éves lányok már bőven eladó sorban voltak, és 18-20 évesen bizony már vénlánynak számított, aki nem kelt el. A házasságba sem volt a fiataloknak beleszólása. Ezt jobbára főleg gazdagabb polgári, vagy nemesi körökben a szülők rendezték el, sokszor már gyermekkorban megállapodtak a családok egymás között. A házasságok rendkívül jó lehetőséget nyújtottak bármely családnak a vagyona, a rangja a befolyása növelésére, vagy gazdagabb, és rangosabb nemesi házaknak a hatalmuk megszilárdítására.
Jessica élete itt hatalmas fordulatot vett. Első ránézésre úgy járt, mint sok hasonló korú lány az ő társadalmi helyzetében abban az időben. Kapott egy 50-es éveiben járó, nagy hatalmú, befolyásos férjet, aki nagyon jó lehetőségeket, és kapcsolatokat nyert a házasságával, és egy vagyont fizetett érte.
A lánynak hamar rá kellett jönnie, hogy itt erről szó sincs. Ingmarnak nem egy üresfejű nemesi szépségre volt szüksége. Az igazi tanulás csak itt kezdődött. A férjét az első két évben szinte alig látta, a családot számára Harald Magnusson, apja hű embere jelentette, akit testőrként, és bizalmasként küldtek vele aztán az új életébe is, és a tanítók sora, akik egymásnak adták a kilincset. Megtanult, finnül, dánul, franciául, latinul, angolul, németül, de még spanyolul is. A nyelvek mellett el kellett sajátítani a kereskedelemhez szükséges alapvető ismereteket, a matematikát, hajózási ismereteket, és mindezt igen szigorú elvárások mellett. Amíg ifjú felesége tanult, Ingmar új piac után ácsingózott, a nem is olyan régen felfedezett, de a kereskedelmi vérkeringésbe még igazán be nem kapcsolódott világ, az amerikai kontinens nyújtotta lehetőségek, valamint az udvarban megnyílt távlatok bőséges munkát adtak számára. Jessicának a reprezentációs kötelezettségeken kívül nem nagyon volt sem dolga, sem kapcsolata a férjével.
Ez az állapot akkor kezdett igazán megváltozni, amikor a kijelölt tanulmányok végére ért, és a tanítók hada is fogyatkozni kezdett. Ahogyan a fiatal lány előtt kitárult, kiszélesedett a világ az olyan tudás által, ami akkoriban a nőknek nem volt osztályrésze, úgy szánt aztán egyre több, és több időt rá a férje is. Vacsorák, holdfényes esti séták. Még akár azzal is megvádolhatnánk Ingmart, hogy valahol belül romantikus lélek volt, aki ugyanakkor következetesen kezdte el formálni azt a fiatal lányt, akit feleségül kényszerült venni, hogy bizonyos ajtók megnyílhassanak előtte. Látszólag minden tökéletes volt. Jessica apja a svéd korona, de még Ingmar is megkapta azt, amit a házasságtól remélt, csak Jess nem így képzelte ezt, amikor először arról kezdett ábrándozni, hogy egyszer majd ő is férjhez megy.
Már majd három éve házasok voltak, mire Ingmar igazán úgy kezdett el közeledni Jess felé, mint aki nem csak egy tanítványt lát benne, hanem egy nőt, és egy feleséget. Nem volt szerelem. Ebben a kapcsolatban sok minden szerepelt aztán az évszázadok alatt. Kölcsönös bizalom, tisztelet, időnként a romantika is helyet kapott de a szerelem sosem. Jess élete teljesen másként alakult, mint ahogyan a korabeli asszonyoké szokott. Idővel betekintést nyert a férje vállalkozásaiba, és nem csak betekintést kapott, de felelősség teljes feladatokat is. Ingmar nem csak heccből taníttat a lányt. Tulajdonképpen Jessica lett a jobbkeze.
A házasságuk valamivel több, mint 4 éve kellett ahhoz, hogy Ingmar teljesen a bizalmába avassa a feleségét, és hogy aztán a fiatal lány sok kérdésre választ kapjon, amivel nem tudott mit kezdeni. Az ura sosem várt tőle utódokat, nem úgy kezelte, mint egy szép, vagy értékes tárgyat, mint akkoriban a hozzá hasonló fiatalasszonyokat szokták. Taníttatta, és nagyon sok mindenbe beleszólást, rálátást engedett neki. A fátyol aztán egy holdfényes éjszakán hullott le, ahol a férje beavatta az utolsó, és egyben legnagyobb titkába is. Töredelmesen vallotta be a lánynak, hogy miért vette pont őt feleségül, milyen kölcsönös előnyük származott ebből a lány akkor már öreg és betegeskedő apjával. Elmondta, hogy eleinte Jessica nem volt több a számára, mint egy plusz kellemetlenség. Szüksége volt rá, hogy bizonyos befolyást, kapcsolatokat, és lehetőségeket megszerezhessen magának, de ugyanakkor éppen a származása miatt komoly problémát is jelentett a lány. Elmondta, hogy nem véletlenül taníttatta, hogy gondos tervezés állt amögött, ahogyan az elmúlt 4 és fél évben bevezette az üzleti életbe, hogy számtalanszor próbára tette nem csak a becsületességét, de még az asszonyi hűségét is, és ha csak egyszer nem úgy alakultak volna a dolgok, ahogyan azt ő jónk ítélte, akkor a lánnyal könnyen történhetett volna valami kellemetlen baleset. Mivel 4 és fél év után sem tudott fiú utódot adni. Nem számított volna a világ előtt különösebben értékes feleségnek, és talán már a családja sem bolygatta volna annyira a dolgot, míg amíg apja még jobb egészségnek örvendett. Bevallotta azt is, hogy a kettejük kapcsolatát is tudatosan építette fel olyannak, amilyenné végül vált. A hazásságukban a szerelmet leszámítva valóban minden helyet kapott. Akkori szemmel nézve tulajdonképpen Jess akár azt is mondhatta volna, hogy a házassága tökéletesen sikerült. A férje jól, és tisztelettel bánt vele, még annak ellenére is, hogy nem tudott fiút szűlni neki, és sokkal inkább a bizalmába avatta, mint az megszokott lett volna. Hosszú mese következett arról, hogy Ingmar hogyan és mikor vált vámpírrá. Mesélt a feleségének a vámpírokról, arról hogy miként építette ki azt a kereskedő birodalmat, amibe most már a Jessica is teljes betekintést nyerhetett, és hogy miért nem kérte a feleségével neki is kijáró nemesi rangot. Még így is sokszor nehéz volt titokban tartani a vámpír létet, nem hogy egy főnemesi ház fejeként. Végül aztán választást ajánlott az asszonynak, az örök éjszakát, vagy a halált. A döntésre három napot kapott, ami alatt nem mozdulhatott ki a házból, és beszélnie is kár lett volna megpróbálni bárkivel. Haraldot leszámítva a házban mindenki a vámpír szolgálatában állt. Jessica viszont nem akart menekülni. A fiatalasszonynak sokkal inkább tetszett a szerep, amit Ingmar felvázolt neki, amit elképzelt számára. Ő belátta, hogy egy sokkal teljesebb életet élhet így, mint ami egy nőnek abban az időben megadatott volna, és sokkal hosszabbat is. Jessica lehetőségeket látott abban, amit a férje felkínált a számára, így a három nap leteltével sor került az átalakulásra. A lány akkor, azon az éjszakán érzett először, és utoljára életében igazi félelmet. Meg kellett halnia ahhoz, hogy vámpírrá válhasson, és ezt pontosan tudta. Bárki bármennyire legyen bátor, bármennyire bízzon is bárkiben, amikor a halállal szembe kell nézni, az mindenkit megváltoztat. Jessnek azon az éjjelen pedig át is kellett lépnie azon a kapun, amit a halál jelentett.
Az élete innentől kezdve teljesedett ki igazán, és a férje is csak ettől az éjszakától kezdve fogadta el igazi társaként. A kapcsolatuk sokkal meghittebbé, harmonikusabbá vált. Jessica már csak képletesen volt a Céhnél a hatalmi láncban Ingmar mögött a rangban. A valóságban az évek múltával rangban és hatalomban is osztoztak egymással. Kiváló párost alkottak, akik a köztük lévő bizalomra, és tiszteletre stabilan tudtak építkezni. A vámpíroknál ez nem megszokott dolog, de ők az évek, évtizedek múlásával egy közös álmot, egy közös birodalmat építettek fel, ami mindkettejüknek ugyan úgy hatalmat, és sikert hozott. Még volt valaki, aki bekerült ebbe a kis játékba, Harald Magnusson, aki aztán Jessica kérésére válhatott szintén vámpírrá, de a hűsége továbbra is feltétlen maradt úrnője iránt.
Svédország egy védett sziget volt az évszázadok során, melyet csupán saját belső viszályai sebeztek meg, de ahova Európa lángjai sosem jutottak el. Sem a Napóleoni hódítás, sem az 1800-as években végig söprő forradalmi hullám, de még a két világháború sem perzselte fel a földjét. Jessicának kitűnő mestere volt Ingmar személyében, aki mellett megtanulhatta az udvari intrikákat, a kereskedelmet, majd később a kialakuló kapitalista világot ismerhették meg közösen, vihették tovább kis pénzügyi birodalmukat. A bizonyos időközönkénti személyiség váltások és vagyonátírások elkerülhetetlenek voltak, de századok még erre is tökéletes rendszert dolgozhatnak ki. Ennyi idő alatt már olyan anyagi bázist építhettek ki maguk mögé, amit nem tudott megrázni igazán a gazdasági válság, de még a világháborúk sem.
Ők ketten elmondhatták, hogy birodalmak, országok felemelkedését, és bukását látták, segítették elő úgy, ahogyan azt éppen a kereskedelmi érdekeik megkívánták.
Új korszakot számukra is a 2036-os év hozta el, amikor az MI lerántotta a leplet a misztikus fajok létezéséről, és mondhatni elszabadult a pokol. Ingmar és Jessica kis birodalma is szenvedett veszteségeket, de nem csak anyagilag. Az egymással háborúzó, egymásra gyanakodó nagyobb hatalmú vámpírok belharcaiban sok hasznos szövetséges és támogató is elhullott.
A Fátyol teljes szétszakadásából aztán mégis sikerült megerősödve kilépni, méghozzá a kialakuló vérbank rendszer segítségével, melynek jelentős része még mindig Jessica kezén van. Ingmar mindig is látnoknak számított az üzleti, és a politikai lehetőségek terén, és ő volt az egyik legtevékenyebb résztvevője a vérbankok kialakításának.
A fajháborúk igazi csapást hoztak az Arviddson házaspár számára. A háborúban elesett emberek okozta kiesés a vérpiacon is hiányt teremtett. A halott katonák már nem fizettek többé véradót, és az emberi szaporulatnak is meg vannak a maga korlátai, és a maga idő szükségletei. A legnagyobb csapás mégsem ez volt Jessica számár, hanem a férje, Ingmar halála. A mai napig nem tisztázott, hogy miként került a férje és kísérete egy vadászcsoport útjába, akik éppen megint valami idióta szöktetést akartak végrehajtani, de az összecsapás során a vadászcsapat nagy része, egy tündér, és Ingmar Arviddson is életét vesztette.
A hír borzasztóan lesújtotta Jesst. Bár szerelem sosem volt közöttük, évszázadok kötötték már össze őket. Egyszerre vesztette el a tündék miatt a férjét, a mentorát, a legjobb barátját, és akkor már be kellett vallania magának, hogy bár sosem szerette a férfit szerelemmel, mégis a párjának tekintette.
Jessica gyásza még ma is tart. A szíve egy darabját veszítette el a férjével azon a vészterhes éjszakán, de az Arviddson birodalom még mindig virágzik, csak most már nem egy vámpírúr, hanem egy vámpírúrnő áll annak élén. Jessica egyike annak a 40-50 vámpírnak, akik a legmeghatározóbbak a birodalom szempontjából, de tényleges politikai hatalomra soha nem törekedett. Már nagyon régóta elsődleges törekvése, hogy a teljes vérkereskedelemre rátegye a kezét, tulajdonképpen azóta, hogy Ingmar tevékeny munkájával kialakult a vérbank hálózat.
Jess inkább csak a kereskedelemmel, és a pénzügyi hatalommal foglalkozik, vagy szükség esetén diplomáciai feladatokat lát el. A szabad kereskedelmi övezeteknél messzebbre azonban sosem merészkedik.
A most kirobbanó ügy kapcsán is elsősorban a lehetőségeket látja, a lehetőségeket arra nézve, hogy csökkentsék a Mágus-birodalom befolyását, esetleg megálljon a petíció a vérkereskedelemmel kapcsolatban, amit anyagilag is igen komoly összegekkel támogat, valamit az egy újabb szöget a Moratórium esetleges koporsójában. Jessica sosem volt a drasztikus, vagy forradalmi megoldások híve, élete 600 éve alatt volt ideje megtanulni, hogy minden beérik majd, ha be kell érnie, vagy itt lesz az ideje. Már küldött egy meghívót Signorina Brizzinek is, hogy egy személyes találkozót kérjen tőle, már ha a Professzor asszonynak a sok kihallgatás során erre marad ideje. A sajtóban megjelent botrány hírekkel ő is tisztában van, ugyanakkor Jessica a befolyásosabb vámpíroknak azt a rétegét képviseli, akik asztalborogatás helyett inkább arra kíváncsiak, hogy egy adott helyzetből milyen előnyöket lehet kicsikarni, ezek között pedig nem az szerepel első helyen, hogy a Professzor asszony fejéből csinos kis trófea legyen egy hétvégi ház falán.
Két nagyon fontos sérelem is történt a vámpír birodalom ellen, amiből igen komoly szennyes teregetést lehetne rendezni a fajbíróságon, csakhogy abból éppen senki nem profitál semmit. A vámpírok igen türelmes, és hosszú életű faj, Jessica Trolle viszont akár a befolyását is hajlandó lenne latba vetni, hogy az ügy békésebben, kevesebb kárral is rendezhető legyen, ha ezzel közelebb kerülhetne a férje gyilkosához, annak felelősségre vonásához, a birodalom számára előnyös lehetőségeket lehetne kapni cserébe, vagy akár megállna a Tanács előtt is a petíció a szabad kereskedelmi övezetekben a vér felvásárlásával kapcsolatban, és a szabad kereskedelmi övezetekben a vérkereskedelem jogai az ő kezébe kerülnének.
Elsősorban azonban az érintettekkel szeretne elbeszélgetni, hogy az ő szemszögükből is láthassa a történetet, és természetesen azt, mi hozható ki ebből az egészből. A mágusoknak most valamennyit mindenképpen engedni kell. A kérdés sokkal inkább az, mennyit hajlandóak önként, mennyit lehet még kicsikarni tőlük ehhez, vagy mennyire érdemes felhajtást rendezni, és mind közül a legfontosabb kérdés: Ki fog a legtöbb hasznot húzni a kialakult helyzetből?
Törekvések még, hogy kapcsolatot keressen a dél-amerikai embercsempészekkel, itt van már egy név, akit meg kellene keresnie ezzel kapcsolatban, bizonyos Diego Esteban. Persze mindent csak szépen sorjában.

Pár dolog, amit szeretek az életben:

A hatalom, és a befolyás leginkább. Már elég öreg ahhoz, hogy amit ki szeretett volna próbálni az életben, azon már túl legyen. Most már az élet nem más számára, mint egy hatalmas játék, ami hatalomról, és pénzről szól. Nagyon szereti a művészeteket, legyen szó akár festészetről, zenéről, vagy szobrászatról. Egész eddigi élete során komolyabb összegekkel pártolta a feltörekvő művészeket, szereti is magát műalkotásokkal körülvenni. Talán ez az egyetlen irány, ahogyan még közelíteni lehet a lelkéhez, már ha egy vámpírnak van még ilyen. Szereti az alkonyatot. Ha csak teheti sosem mulasztja el, hogy megnézze a horizonton vértengerbe bukó napot.

Pár dolog, amit utálok az életben:

Ha rabolják az idejét, mellébeszélés, kifejtetten kegyetlen módon tud bosszút állni azokon, akik megpróbálják átverni, vagy sértik az érdekeit, vadászok.

Céljaim:

Megtalálni, és felelősségre vonni a férje gyilkosát, gyilkosait, ha még élnek, minél inkább kiterjeszteni a hatalmát, és megnövelni a befolyását, valamint megszerezni a vérkereskedelem monopóliumát az egész világon.  

Álmaim: Megtalálni a módját, hogy ne ölje meg a nap fénye.

Félelmeim: Túl van már rajta. Aki ilyen magas kort megér, maga mögött hagyja őket.

Titkaim: Éppen azért titok, hogy ne tudja senki más.

Play by: Katherine Heigl

Alap 1 TP
400 évesnél idősebb vámípr +2 TP
Ismerősök: Giulia Brizzi, Diego Esteban (játék után +1, +1 TP)
+1Tp a 100. reagért.
+1Tp a 200. reagért.
+1Tp a 300. reagért.
+1Tp a 400. reagért.

Összesen 9 TP

Piszkosul gazdag 1 TP
Béklyó 1TP
Keményfejű 4 TP
Fakír 1 TP
Gondolatolvasó 1 TP
Mentalista 1TP

Felhasználható 0 TP