Alonso Amendola

   

   Teljes név: Alonso Fiorenzo Ovidio Amendola
   Becenevek, álnevek, stb.: Al, Fio
   Faj: mágus
   Nem: férfi
   Születési hely és idő: 1964. március 10.
   Jelenlegi tartózkodási hely: Firenze
   Jelenlegi foglalkozás: üzletember, tudós
   Rang: -

Mágiára 18TP - 60 pont

   In: 8, Mu: 3, Re: 3, Cr: 3, Pe: 3 (20)
   Ig: 3, Aq: 3, Te: 3, Au: 3 (12)
   Me: 8, Im: 3, Co: 3 (14)
   He: 3, An: 3 (6)
   Vim: 8 (

   

Celia Pella Amendola: Volt(?) feleségem
Argento, Armondo, Estell a gyermekeim
Abdul Aziz al-Harbi, a férfi, akit elhagyott Celia a nevemért, és akiért aztán elhagyott engem


   
Idős korában is még igen jóképűnek mondható, kisportolt alkatú, álmodozó szemű úriember. Gyakran hiszed azt a szemébe nézve, hogy nem rád figyel, de ez ne tévesszen meg, akkor is hall mindent, és érti is.
A fekete a kedvenc színe, gondolnád, ha a ruhatárát nézed, de lehet, hogy csak permanensen gyászol éppen valamit.


   

Jó emberismerő, kitűnő a nyelvérzéke, és a fantáziája szabadon szárnyal, ami rugalmas tárgyalóparnerré teszi üzleti kérdésekben. Az etikai elvei ennél sokkal szilárdabbak. Ritkán látsz rajta erős indulatokat, pedig mély érzésű, csak épp a viharok a felszín alatt dúlnak.


   

1964-ben születtem, március 10-én, azaz napra pontosan egy idős vagy Edward herceggel, II. Erzsébet királynő harmadik, legkisebb fiával. Ebben az évben kapott béke Nobel-díjat Martin Luther King, a Beatles kiadta "A Hard Day’s Night" című albumát, és a Mariner-4 elindult a Mars felé. Mindezt csak azért írom le, mert 1964. tényleg egészen jó év volt, és akkor még úgy tűnt, hogy haladunk valami jobb jövő felé. Az emberek (és más lények), azt hiszem, alapvetően optimisták voltak.
Edward herceg - persze tudtán kívül - fontos szerepet játszott a gyerekkoromban. Már nem emlékszem, hogyan tudtam meg, hogy egy idősek vagyunk, de engem megbabonázott a harmadik és legkisebb királyfi története a mesékben. Egy ideig arról ábrándoztam, hogy kamaszkorában kiáll majd egy próbát, sokkal jobban, mint a bátyjai(természetesen az én segítségemmel), és ő kerül édesanyja trónjára, én pedig az ő udvari mágusa leszek. Nem tudom, honnan vettem ezt az ötletet, emlékeimben ez a történet mindig is szerepelt, nem emlékszem a kitalálásának időpontjára. Rengeteg változatban halmozódott odabenn, számtalan különböző, kalandosabbnál kalandosabb módon ismerkedtünk meg, a próbák is mindig mások voltak, de  a váz és a végeredmény mindig ugyanaz.
Ebből is látszik, hogy igen élénk fantáziájú gyerek voltam, és a szüleim nehezen tudtak a földön tartani. Pedig akkor még igencsak szükség lett volna a józanságra, hiszen a mágiát nem művelhettük szabadon. Mivel teljesen megbízhatatlannak mutatkoztam titoktartás ügyben, így nem járhattam rendes iskolába, egyáltalán kevés gyerekkel volt kapcsolatom. Néha jöttek hozzánk játszani más máguscsaládok gyerekei, de ők meg kicsúfoltak, amiért "kelekótya" vagyok, és "nem tudom tartani a szám".
Maradt a tanulás, amit viszont imádtam. Mire tizenéves koromban a szüleim végre elég érettnek tartottak a közösségre, már én nem akartam rendes iskolába járni. A házitanítókkal ugyanis sokkal tempósabban és a saját érdeklődési köröm szerint haladhattunk. A szüleim pénze lehetővé tette, hogy tényleg jó tanáraim legyenek, zömében maguk is mágusok, így a tananyag mágikus kitérőkkel fűszerezve sokkal lebilincselőbb volt.
Mire 18 éves lettem - a nyelvtehetségem kibontakozásának hála - olasz anyanyelvemen kívül kitűnően beszéltem az angolt, németet, franciát és persze a latint. A spanyolba és a protugálba ezek után igen kevés energiát kellett már belefektetnem. Ekkor egzotikusabb tájak felé tekingettem, és jött a kínai, meg a magyar nyelv. A diplomámat is nyelvészetből szereztem meg, miközben persze a mágusiskolát is kijártam. Ez utóbbi annyira nem volt egyértelmű, mert igen későn mutatkozott meg a tehetségem. Már elmúltam 15, mikor az első halvány jelei érződtek annak, hogy képes leszek érzékelni, és uralni a mágiát. Nem tudni, mi lehetett az oka, később nem éreztem magam sem tehetségtelenebbnek, sem gyengébbnak a többi mágusnál soha. De a mágia nekem soha nem cél volt, csak eszköz. A cél a tudás volt, bármilyen területen, de elsősorban a nyelvek, kultúrák, népszokások, spontán mágiahasználati formák keltették fel az érdeklődésemet.
Amikor megkezdtem önálló tevékenységemet, mint végzett mágus és nyelvész (a nagyvilág előtt csak nyelvész), leginkább néprajzkutatónak mondtam volna magam. Akkor már lehetett sejteni, hogy egy csomó kultúra, nyelv, népszokás hamarosan végleg eltűnik, így nyakamba vettem a világot, és gyűjtöttem, megőriztem amit lehetett az utókornak. Versenyt futottam a globalizáció mindent felfaló szörnyetegével, és persze általánosságban vesztettem, de voltak apró győzelmeim. A szüleim jóindulatúan nézték ezt, és csak valami hobbinak tekintették, ifjúi lángolásnak, ami majd elmúlik, és akkor a fiukból vére "rendes mágus" lesz. Hát egy frászt! Elmúltam 150 éve, és még mindig szívem szerint kutatnék, ha lenne még mit. Talán, talán lenne is, hiszen egyes népcsoportok kezdenek megint úgy elszigetelődni, amire a XX. század közepe óta nem nagyon volt lehetőség. A nyelvek, szokások, kultúrák át- és kialakulóban vannak. Nekem meg még lehet egy pár jó évem erre, ha valaki rá tudom lőcsölni a családi üzletet.
Ó, igen, a családi üzlet, és a család ...
Három szép, okos gyerekem van, igazán szerencsés vagyok, igaz? Bárki ezt mondaná.
A házasságom Celiával érdekházasság volt. A szülők rendezték le az egészet, nekünk nem volt beleszólásunk semmibe, bár Celia úgy tűnt akarja ezt a frigyet, és pedig meg voltam hatva, hogy egy ilyen gyönyörű, élénk, magabiztos nő hozzám akarj kötni az életét. Nem lettem belé azonnal szerelmes, de a tisztelet hamar kialakult. Aztán összeházasodtunk, múltak az évek, jöttek a gyerekek, és a helyzet megváltozott. A szerelem megjött, a tisztelet viszont elmúlt. Vajon milyen boldogságot tartogat egy olyan szerelem, ami elsősorban a testi szenvedélyre alapul, és az imádott nő lényét nemhogy nem szereted, de egyenes viszolyogsz tőle? Elárulom, nem sok élvezet van benne.
Hogy Celia mit érzett, érez irántam, hogyan élte meg az elmúlt évtizedeket, nem tudom. Nem azért, mert nem akarom tudni, vagy ne kérdeztem volna, csak éppen a válaszok igazságtartalma kérdéses. Megtehetném, hogy az elméjében kutakodok a valósi válaszok iránt, de ennél én sokkal büszkébb vagyok. Ő meg ... általában nem tudom, hogy amit mond az igaz-r vagy sem. Gyakran tudom, hogy nem igaz, és amit mond, csak azért mondja, hogy elérjen nálam valamit, vagy éppen fájdalmat okozzon vele.
A gyerekeim örlődnek közöttünk, bár úgy tűnik Argento már döntött, és Armondo is a saját útját járja, méghozzá olyan ösvényen, ami nekem szimpatikus. Sajnos ez az út viszályokba sodorja a családunkat, de ez nem az ő hibája. Estell alapvetően jó szándékú, csak iszonyat mód el van kényeztetve, és nehéz terelgetni anélkül, hogy vérig sértődne, amiért az ember a "jogait" akarja csorbítani. Úgy tűnik Armondora jobban hallgat, mint rám, de ez nem baj, rá hallgathat napestig, rosszat nem fog hallani.
Csak azt nem tudom, kinek a nyakába varrjam a családi bizniszt, mert én már szeretnék még egy kicsit élni ... nem, nem éjszakába nyúló ereszdelahajam partikra gondolok, hanem némi csendes, visszavonult, és elmélyült kutató munkára. A gyerekek talán nem is tudják, hogy mire vágyom, hiszen mire ők megszülettek, már berántott az Amendola-gépezet, és nyakig voltam a családi ügyek tengerében.
De talán ideje lenne felvilágosítani őket, nem?
Egyáltalán ez az egész nagycsaládosdi roppant mód visszataszítóvá kezd válni a számomra. Nem azért, mert nem tisztelném a felmenőim által rám testált hagyományokat, hanem mert mások roppant szennyes dolgokat engednek már meg maguknak a felemelkedésért, és a helyzet csak fokozódik. Ott tartunk, ahol az egyes családok csatákat nyerhetnek egymással szemben, de közben könnyen elveszhet a Birodalom.
   

   Pár dolog, amit szeretek az életben: tudományos kutatás, más gondolkodásának megismerése, mediterrán tájak, tenger

   Pár dolog, amit utálok az életben: túl hangos, modern zene, ha sokan beszélnek egyszerre, hideg

   Céljaim: Átadni valakinek a családi üzlete vezetését.

   Álmaim: Újra tudományos kutatómunkát végezni.

   Félelmeim: A Mágus Birodalom vezetése rossz kezekbe kerül.

   Titkaim:

   Play by: George Clooney

Alap 1TP
30 évnél idősebb mágus +2TP
meghirdetett karakter +2TP
120 éve mágus +12 TP
2 TP mágiára
Ismerősök: Armondo, Estell

Összesen 19+2 TP

Tehetséges (In, Me, Vim) 1TP
Minden technikára és formára 1 TP (15TP)
In, Me, Vim +1-1 TP (3TP)

Összesen 19TP