Logen Dale

Teljes név: Logen Dale
Becenevek, álnevek, stb.: Longdale (becenév), Jack Flinn (álnév)
Faj: vérfarkas
Nem: férfi
Születési hely és idő: 1647. - Anglia
Jelenlegi tartózkodási hely:  Észak-Európa - mindig mozgásban van a vérfarkasok területeinek határainál
Jelenlegi foglalkozás: határőr, vámpír vadász
Rang: alfa
Falka: Longdale

Aktális adatok, kapcsolatok, játékok, stb.


Morgan Karrigan (férfi), 365 éves, jobb keze - falka tag
Dan Molden (férfi), 311 éves, bal keze - falka tag
Merlione Aston (nő), 243 éves, az egyik szeme - falka tag
Igor Vasilivic (férfi), 176 éves, a másik szeme - falka tag

A többi falkába tartozót is mind ismeri, és ők is őt.


188 cm magas, 76 kg az emberi formájában. Teljesen átlagosnak mondható középkorú férfi. Izmos testalkatú, szeme színe barna, haja sötét barna, vállig érő. Öltözködése egyszerű, legtöbbször olyan benyomást kelt, mint akin áthajtott egy szekér. Csak akkor van ez másképp, ha a szükség úgy kívánja hogy kilépjenek területükről, legyen ez egy küldetés, egy tárgyalás, vagy éppen kereskedelmi csere. Olyankor általában rendezetebb képet alkot magáról.

Farkas alakban ezüst szürke bundája van.


Legtöbbször kimért és távolság tartó mindenkivel szemben, aki idegen a számára.

A vámpírokat nagy mértékben elutasítja. Ha nincs mód arra hogy megtámadja és/vagy megölje az adott vámpírt, inkább kikerüli nagy ívben, minden más esetben harc csitítja vadálatias ösztönét.

A kiborgokat megveti, ahogy az MI-t is.

Az összes többi fajjal közömbös, de általában hajlik az együtt működésre.

Fontos ügyek tekintetében megfontolt, körültekintő. Nyitottan, bizalommal fordul fajtársaihoz, saját falkájának tagjaiba vetette hitét.


A nagyon távoli múltjában nem sok említésre méltó dolog akad. Egy földműves családba született bele, apja a nap nagyrészét átdolgozta, így az idők során az arca is kitörlődött emlékezetéből. Anyja, Mira, a háziasszonyok gyötrelmes életét élte, emelett nevelte a gyerekeket. Testvérei hárman voltak, mára már csak a múlt emlékét képezik. Amikor idősebbek lettek a bátyjaival, mind kint dolgoztak, segítettek az apjuknak. Nyugodt, normális életük volt.

Egy éjszakán, mikor patakokban esett az eső, kopogást hallott az ágya feletti ablakon, ezért felriadt. Csak a szél rázta a ház meletti cseresznyefát, annak ága verődőtt a csukott ablak felületének. Ám amikor kitekintett, baljós árny alakja suhant el a kertben. Levegőt venni is alíg mert, csak néhány lépést tett a szobából kifelé menet, mikor üvöltés rázta át a teret. Utólag már tudja hogy az üvöltés a falka hívó szava volt, ám akkor végig szaladt a hátán a hideg tőle. Mikor kiért a szobájából, az anyját holtan látta a konyha kövezetén, mellette az apja térdelt, mögötte vámpírok. A torkából ömlött a vére, és az egyik vámpír éppen akkor rántotta fel az apját, és ált neki kiszívni a vérét. A szobából a többi gyerek alakja tűnt fel, mire a vámpírok ördögi mosollyal figyelték jöttük. Hiába próbálta megállítani őket, botor módon a szüleikhez akartak menni, még a legnagyobbik is. A ruháját tépte ki kezéből, a vesztébe rohanva. Tizennégy évesen nem volt tisztában azzal mi a helyes, és mi nem, egy dologban volt csak biztos, ha odamegy, meghal. Berohant a szobába vissza, bezárta az ajtót és egy széket húzott a kilincs alá. Kintről a vámpírok visítása és dörömbölése tartotta rettegésben, az ablak előtt pedig újabb alakok suhantak el, de ezeknek a legkevésbé sem emberi alakjuk volt. Már az ágy alatt gubbasztva, a saját szívdobogását hallgatva érte a ház falának betörése, és aztán a konyhában kibontakozott harc zaja. A farkasok voltak, akik a vámpírokat üldözték, míg azok dacolva a sorssal és gőggel telve támadtak a házukra. Mindenki meghalt néhány pillanat leforgása alatt, a családja és a vámpírok is. Csak ő gubbasztott a füleit befogva az ágy alatt.

S hogy a vámpírok miért támadtak, mikor menekülniük kellett? Szerinte erre az a válasz, hogy egyszerűen ilyen a természetük, alantas, korcs faj a mai napig is a szemében.

Azon a rettenetes éjszakán talált rá a Karvaly, Ulra Esca, a falka alfája. Nem volt nehéz kiszimatolni hol rejtőzött el. De a farkasok szándéka egyszerű volt, leszámolni a vámpírokkal, kisgyerekek megölése, megevése és családok mészárlása nem szerepelt a program tervben, szerencséjére. Bár ettől még nem volt kevésbé betojva. A Falka vezér nő volt, ami említésre méltó, hiszen több száz évenként csak elvétve kerül ki nőstény alfának a falkák élére, bár ezt akkoriban szintén nem tudta.
Tulajdonképpen ekkor került a Karvaly falkájába, először emberként. Ulranak tisztességes, átlátható céljai voltak, egyszer sem kérdezte meg gyerekként, akar-e a falkához tartozni, nem is változtatta át. Valahol belül érezte egyszer ő is falka tag lesz, így hagyta élni, kibontakozni.
Teljes jogú taggá idősebb korában vált, 18 évesen, szabad akaratából.

A Fátyol szétszakadásáig Ulra falkájával élt, mint falka tag. Az idők során megnőtt, megerősödött, figyelt és tanult, majd vadászott, egyéb dolgokat látott el. Hű maradt a falkához, a Karvalyhoz, kinek ekkora már bizalmasa lett. Felnézett rá és családjának tekintette a farkasokat, ez az érzés szíve mélyéről lüktet a mai napig is.

Aztán megtörtént, amit sosem akart. Nyitott szemmel járt kelt a világban, tisztában volt a helyzettel, de sosem kívánta. A halandókat össze ereszteni az olyanokkal, mint ők, rossz ötlet. De megtörtént, zavargások kezdődtek mind a halandók, mind a természetfeletti lények közt. Elszabadult a Káosz, az eddigi rendezett életvitelük felborult egyik napról a másikra. Ulra területet akart, útjuk során sok embert változtatott át akarata ellenére. Harcban álltak a vámpírokkal, a halandókkal, a vadászokkal, mindenkivel. Szembesült azzal a fájó ténnyel hogy nincs fej vagy írás és hogy mindenki más, még az övéi közt is. Sötét korszak kezdődött, nem értett egyet az alfa döntéseivel, de tette a dolgát mert abban biztos volt, hogy az életük a tét. Rengeteg összetűzésben, harcban része volt, szemtanúja volt ezrek halálának, mit a vámpírok és sajnálatos módon az elvakult alfák véghez vittek, többek közt a Karvaly is kivette a részét eme nemes háborúból. Vesztére ez lett halála is. És ami a legrosszabb, hogy a megmaradt falka tagok omegákká lettek halála nyomán, így ő is.

A megmaradtak közt ő volt a legidősebb, így a többi hozzá kezdett igazodni. Ott volt Morgan és Dan is, ők azok, kik attól fogva végig kísérték. Leginkább azért bízhattak benne, mert mindig a falka érdekeit nézte, de nem utolsó sorban tapasztalt és erős volt. Több évig csak kutyagoltak számkivetettként, de a falka ösztön meg volt, alfa nélkül is, sokan csatlakoztak hozzájuk ekkor, többek közt Igor és Merlione is. Mikor Európa déli részére értek, viszontagságaik ellenére keresztezték útját egy kegyetlen alfának, aki először igyekezett őket beszervezni. Senki sem akart hozzá csatlakozni. Utána ez az alfa, Ron, úgy döntött, hogy aki nem csatlakozott hozzá, az haljon, ezzel akart példát statuálni a saját falka tagjai felé. Rosszul sült el. Erősek voltak, de kevesebben, mint az omega falka. Életre halálra szóló harc bontakozott ki, és bár sokan áldozatul estek itt is, volt aki elmenekült, de az omegák erős akarata legyűrte a másik félt. Ron az ő keze által halt meg. Innentől lett alfa.

Kezdetben csak tehernek érezte, úgy gondolta hogy kevés ő ehhez, mert eddig mindig más irányított. Azonban akik belé vetették bizodalmuk másképp gondolták. Akárhogy is történt, nem volt más választásuk, össze kellett kovácsolódniuk falkává. Idővel rájött az előnyére is, változásokat hozhat. Sosem próbált meg fölényeskedni, elnyomni. Mikor a határok őrzését bízták rájuk Finn ország területén, örömmel vállalta azt el, azóta is járják a környéket éber szemekkel. A határokon itt ott fellelhető menekült táborokkal, nem vámpír lakta településekkel köszönő viszonyban vannak, nem bántják őket és amelyik a határaikon belül van, annak védelmet biztosítanak. A vámpírokkal már más a helyzet. Ő kérdés nélkül ugrik neki minden kósza vérszívónak aki a határaikra téved, nincs ez másképp a kiborgokkal sem. Mióta információk kerültek elő az MI-t illetően, ellenségnek tartja.

A Moratórium nyomasztó árnyékában azonban megfontoltabban cselekszik, ahogy a legtöbb farkas, így ő is elgondolkodott a múlt árnyain. A mágusokat és tündéreket nem tartja ellenségeinek, hasonló helyzetben talán maga is így cselekedett volna. Régebben sokszor átjártak a határokon vámpírokat gyilkolni, a jelenben inkább meghúzta a határvonalat a falka tagjai számára is. Törődniük kell a jövőjükkel.

Pár dolog, amit szeretek az életben: az erdő, a falka, a holdfény, a könyvek

Pár dolog, amit utálok az életben: vámpírok, kiborgok, a hazugságok, az árulás

Céljaim: biztos jövőt nyújtani a népnek, a falkának

Álmaim: vámpír és kiborg mentes világban élni

Félelmeim: leginkább attól tart, hogy az MI átveszi az uralmat a birodalmak fölött

Titkaim: a századok során rengeteg titok ragadt benne, miket másokról tud, de van, amit maga követett el, s mik bár előnyüket szolgálták, nem büszke tetteikre

Alap 1TP
400 évnél idősebb +2TP
Canon bónusz +3TP
Kedvezvények +5TP, +2TP

Összesen: 13TP

Mint a villám - 1 TP
Ellenálló - 1 TP
Gyors gyógyulás - 1 TP
Bármikor - 1 TP
A Hívó Szó (3) - 3 TP
Keményfejű (5) - 5 TP
Hatodik érzék - 1 TP

Összesen 13TP

Kapcsolatok:

Johani River (nő), 282 éves, a falka sámánja - falka tag