Nicolas Smidt

Teljes név: Nicolas Smidt
Becenevek, álnevek, stb.: Pokolfajzat
Faj: vámpír
Nem: férfi
Születési hely és idő: Berlin, 1905.04.18.
Jelenlegi tartózkodási hely: Párizs
Jelenlegi foglalkozás: kémelhárító
Rang: ezredes



Régóta feni a fogát a Crusader nevű vadászra és hivatalos kapcsolatok révén ismeri Aiken Granville-t, Bordeaux egyik katonai parancsnokát.


Jóképű, sármos, olyan 40 körülinek kinéző, barna hajú férfi, kb. 190 cm magas, erős felépítésű, kidolgozott izomzattal, mindig ápolt külsővel. Általában szereti az elegáns stílust.


Ravasz, a helyzethez mindig alkalmazkodni tudó jellem. Tud a végtelenségig kedves és a végtelenségig kegyetlen is lenni. Kellemes megjelenése és udvarias viselkedése megtévesztő, hiszen a lelke mélyéig romlott és ha szabad kezet kap – már pedig általában azt kap, - akkor nem tartja vissza semmi, gátlás nélkül kínoz halálra és öl meg bárkit, akit veszélyesnek ítél a fajára vagy magára nézve.


Nem sok érdekes dolog történt velem a II. világháborúig, csak éltem az átlag polgár életét. A szüleimet az I. világháborúban vesztettem el, és egy darabig apám nővére nevelt. Mivel azonban neki is volt négy gyereke, engem minél előbb a házán kívül akart látni, így hamar egy asztalos mellé adott segédnek. Az öreg Schwarcz abban az időben főleg koporsókat készített, mert felismerte a piaci lehetőségeket, én meg hamar megszoktam a halottak látványát. Mivel több verést kaptam, mint ételt, így egy idő után elég sok feszültség gyűlt fel bennem, amit ki kellett adnom valahol, így én meg a nálam kisebbeken vezettem ezt le, sőt egy idő után már nem törődve azzal, hogy én húzhatom a rövidebbet a nagyobbaknak is nekimentem. Elég balhés legény hírében álltam, de mivel dolgozni meg annyit dolgoztam, mint egy barom, a mester nem zavart el. Durva viselkedésem miatt a lányok sem nagyon rajongtak értem, de aztán egy este, mikor hazafelé tartottam a kocsmából, valami megmagyarázhatatlan okból – mivel nem volt szokásom ismeretleneken segíteni, még ismerősökön sem - megmentettem egy jól öltözött nőt attól, hogy kirabolják és megbecstelenítsék, aki aztán hálából meghívott a lakására, ahol aztán évekig ott ragadtam. Ő belém szeretett, én meg kihasználtam, hiszen bevezetett a gazdag emberek világába. Megtanított viselkedni, szépen öltözni, társalogni, és mivel nem voltam hülye, eszemben sem volt ezt a lehetőséget elszalasztani. Persze közben megcsaltam fűvel-fával, de azért igyekeztem diszkréten csinálni, de végül mégis csak elege lett belőlem Margareth-nek és kiadta az utamat. Éjjel visszamentem és megöltem, aztán minden értéket elvittem a lakásból és elrejtettem.
Soha nem volt sem akkor sem később bűntudatom a zsidó szajhája miatt. Ekkor azonban már megcsapta a világot a háború szele és én meglátva a lehetőséget azonnal jelentkeztem Nemzeti Szocialista Pártba, aminek munkájában aktívan tevékenykedtem, hiszen Margareth pénzének hála más dolgom sem volt.
Innen már szinte egyenes volt az utam. Jóképű, társasági, viselkedni tudó ember voltam, aki hamar megtalálta a hangot bárkivel. A háborúban gyorsan emelkedtem a ranglétrán. Elsőként jelentkeztem a párt katonai szervezetébe, az SS-be, majd később lettem az egyik fogolytábor vezetője.
Élvezettel végeztem a dolgom, hiszen ura voltam életnek és halálnak. A kínzás minden formáját megtanultam és magas szintre emeltem, hiszen volt emberanyag bőven. Azonban a nagy vezetőnket a Führert saját emberei vezették a bukáshoz és mikor már nyilvánvaló volt, hogy elveszítjük a háborút, Dél-Amerikába menekültem azzal a vagyonnal, amit sikerült összeharácsolnom.
Ott találkoztam az életem megfordítójával, Carlos-sal, aki egy éjszaka betört a lakásomba és vámpírrá tett. Tőle tanultam meg, amit kellett, de aztán rájöttem, hogy én többre vagyok hivatott. Álnéven tértem vissza Európába, ahol beilleszkedtem az ottani vámpír társadalomba.
A romló társadalmi és természeti viszonyok ellenére, vagy éppen azért jól éltünk, sok befolyásos barátra tettem szert, így amikor 2036-ban a fátyol szétszakadt és elkezdődtek a helyezkedések és a Föld felosztása, mondhatni jó helyen voltam, jó időben.
Egy darabig jó volt a helyzet és soha ennyire jólakottak nem lehettünk, de aztán fokozatosan romlani kezdett a dolog. Ekkor már Párizsban voltam, és mivel barátaim ismerték az előéletemet, századosi rendfokozatban tevékenykedtem, hogy megtisztítsam a társadalmunkat az árulóktól és a kémektől. Volt dolgom bőven, főleg a Tallini csata előtti években. Sok tucat ember és vérfarkas halt meg a kezeim között, de legalább időben felkészülhettünk a harcra.
És minden bizonnyal meg is nyertük volna, ha azok a nyomorul mágusok a tündérekkel az oldalukon bele nem avatkoznak! Azóta is azon dolgozom, bár persze nem nyilvánosan, hogy megszerezzük a tudást a Moratórium megtöréséhez. És minden eszköz megengedett…..nekem…..amíg fű alatt tudom tartani. És higyjétek el, 209 év alatt szereztem ebben némi tapasztalatot.



Pár dolog, amit szeretek az életben: a félelemtől aromássá váló vér, hatalom

Pár dolog, amit utálok az életben: gyengeség, mágusok, tündérek, vérfarkasok

Céljaim: megtalálni a módot, hogy megtörjem a Moratóriumot

Álmaim: a vámpírok uralta világ

Félelmeim: csak neked, csak most: tűz, éhség

Titkaim: egy régen volt szerelem, mely megmutatta, hogy én is lehetek gyenge

Play by: Harrison Ford

Alap: 1 TP
200 évnél idősebb: +1 TP

Ismeretségek +2 TP (első játék után)

Szeretnék 1 TP-t elkölteni a Fakír képességre.

A másik TP-t a Gondolatolvasás képességre költöm.