Tündérkert biofarm és mintagazdaság

Igazi meglepetés volt a vérfarkas részéről, hogy a szórakozást javasolta. Eddig nem gondolta volna, hogy Lionnak ilyen szükségletei is vannak. Mindig olyan komoly volt. Jobban belegondolva butaság, hiszen mindenkinek kell szórakozás, csak még azt nem tudta, hogy a vérfarkasok számára mi az, ami szórakoztató, így aztán hatalmas adag kíváncsisággal követi az őt húzó vérfarkast a faházba, még akkor is, ha eleinte csak óvatosan félve próbálgatja a padlót, hiszen ezzel voltak már kellemetlen élményei, de úgy tűnik ez itt most nem bántja, és mintha maga a ház is sokkal kellemesebb lenne. Bár a formája nem olyan, érzésre mégis inkább arra hasonlított, mintha egy hatalmas fa belsejében lennének. Izgalmas érdekes gondolat volt, és teljesen újszerű.
Eleinte csak érdeklődve figyelte a farkast, hogy mit is csinál, aztán egyszer csak gyönyörű muzsika áradt szét a szobában, anélkül, hogy bárkit is látott volna énekelni, vagy hangszeren játszani.
- Gyönyörű szép. - Mondta aztán olvadozva. Tulajdonképpen tündérszemmel nézve Lion igazán romantikus szórakozást talált a számára. Egy fa belsejében, lágy zenét hallgatva, a vérfarkasnak volt érzéke hozzá, hogy elvarázsoljon egy tündér lányt, vagy legalábbis ahhoz biztosan, hogy őt elvarázsolja, kár hogy eddig ezt az oldalát nem mutatta.
- Nem is mondtad, hogy te is tudsz varázsolni.

Az ötletem sikert arat. Ha Shenia megtanulja a lejátszó kezelését, ami azért nem olyan nehéz, akkor megint van valami, amivel lefoglalhatja magát, és még örömöt is okoz neki.
- Nem tudok varázsolni. Ezt a gépet bárki tudja kezelni, aki megtanulja, melyik gombokat kell megnyomni rajta. Akárki nyomja meg, mindenkinek ugyanúgy szót fogad.
Elmagyarázom azt a nagyjából három gombot, ami ahhoz szükséges, hogy kezelje a szerkezetet. Megmutatom a lemez ki és berakását, és elmondom, mire kell figyelni, hogy a korongok ne sérüljenek meg.

A zene csodálatos, a környezet kellemes, és még az is nagyon érdekes, hogy miként is történik az, hogy senki sem zenél, senki sem énekel, de mégis lehet hallgatni a zenét. Náluk ezt talán varázslattal lehetett volna megoldani, és nem is egyszerűen, ahogyan Lion elmeséli itt ez hogyan működik nem is tűnik olyan bonyolultnak, hiszen csak három ahogy ő nevezte gombot kell megnyomni. A lány nagyon figyel, hogyan kell bánni a lemezekkel, hova kell tenni őket, és melyik gomb mit fog csinálni. Valahogy aztán mégis maradnak aggályai a dologgal kapcsolatban, kicsit félénken, de mégis előhoz, hiszen nem szeretné megint összeégetni magát.
- Tényleg nagyon szép, és tényleg nagyon érdekes, de... szóval... mond csak, ha én... szóval ha megfogom... akkor nem fog engem bántani?
Nem akar butaságokat kérdezni, de egyszer éppen eléggé megjárta már a fekete földdel, meg a csillogóval is ahhoz, hogy most már ne nyúlkáljon csak úgy felelőtlenül semmihez sem.

- Őőőőő ... ezt nem tudom.
Erről bizony megfeledkezett. A berendezés gombjai műanyagból vannak, az nem sebez, csak a tündérek nem szívesen fogják meg. Hogy a lemez miből van? Na, erről halvány lila kisegítő fogalma sincsen. Feltehetőleg az is műanyag. De azért megesküdni nem merne rá.
- Esetleg óvatosan próbáld ki. Ha bánt, adok gyógypuszit az ujjad hegyére.
Ha csak megböki a lemezt és gyorsan elhúzza az ujját, akkor úgysem lesz rajta semmi seb. Ennyit azért egy tündér is bír. Szóval könnyen ígérget. És az előbbiek után ez már nem oszt nem szoroz. Legfeljebb Sheina is elpirulhat egyszer újra.

Most nagy dilemma előtt áll. A fájdalommal már találkozott, és azt pontosan tudja, hogy sosem szeretné még egyszer átélni az érzést, amikor összeégette magát azokkal a furcsa dolgokkal, vagy a föld egyszerűen elszívta az erejét. Másfelől viszont a farkast sem szeretné megbántani, hiszen most neki próbál segíteni, és új dolgokat megmutatni, ráadásul nagyon szépeket. Végül aztán nagyon bátortalanul, lassan óvatosan közelítve a gombok felé szánja rá magát, hogy megérintse azokat. Bár ez nem okoz fájdalmat, mégis nagyon kellemetlen érzés. Mintha valami szörnyen gusztustalan dolgot kellett volna megérintenie, amitől még a gyomra is forog. Amennyire lehet próbálja legyőzni ezt az érzést, hogy legalább látni ne lehessen rajta, és jöhet a következő próba a lemezzel. Itt már sokkal inkább arra a kellemetlen érzésre számít, mint a fájdalomra, de próbálja elhessegetni a gondolatot, hiszen olyan szép színes. Biztosan nem lehet rossz az, ami olyan szép színes, mint a virágok. Próbál valamivel bátrabbnak, és határozottabbnak is tűnni, ami aztán egészen addig tart, amíg az ujja hegyével hozzá nem ér a szép színes koronghoz, és azonnal kapja is el, mintha tűzbe nyúlt volna, az arcán pedig azonnal megjelenik a fájdalmas, és egyben szomorú kifejezés.
Nem szereti a fájdalmat, nagyon nem szereti, de most mégsem ez bántja igazán. Lion örömet akart szerezni neki, ezért mutatta meg ezeket a dolgokat, és most ő megint elrontott valamit, vagy nem alkalmas valamire. Hamarosan megjelennek a könnyek is a lány szemében, miközben még mindig fogja az ujját, ahol sérülés nincs, már sokkal inkább csak az emléke van a fájdalomnak.
- Ne haragudj... Én tudom, hogy csak jót akartál... És tudom, hogy annyi sok baj van velem... - Az, hogy a korongot olyan érzés volt megérinteni, mintha a gyertya lángját próbálta volna még nem csalt volna könnyeket a szemébe. Ennyit még igazán ő is kibír, az viszont, hogy valószínűleg megint csalódást okozott, már sokkal inkább. Otthon is mindig nagyon bántotta, amikor az apja valamiért csalódott benne, és most valamiért Lionnak is nagyon szeretne megfelelni.

Engem nem lehet ennyivel eltántorítani.
- Nem gond. Szerzek neked egy kesztyűt. Egy pillant, maradj itt!
Éppen elviharoznék, de aztán rájövök, hogy gyógypuszit ígértem. Visszafordulok, a "bibis" ujjacskát óvatosan a számhoz húzom, és rálehelem a "gyógyírt".
Aztán elballagok hagyom, hogy egyedül döntse el, hogy ebbe most belepirul-é vagy sem. Ami a kesztyűt illeti, ez egy kertészet. Van itt kesztyű bőven. Nem elegáns csipke, de az nem is baj, mert az lukas lenne.
Visszatérek egy kertészkesztyűvel, ami pamutszálakból van szőve, és nem az a bizonyos tüskék elleni ormótlan izé, csak attól véd, hogy túlzottan földes legyen a kezed.
- Tessék!
Segítek a kesztyűbe belebújni. Így egy kicsit nehezebb fogni, de Shenia ügyes, menni fog neki.

Megkönnyebbülés, hogy Lion nem lesz mérges, vagy nem sértődik meg. Utána viszont már felgyorsulnak az események. A farkas kijelenti, hogy elmegy kesztyűért, de aztán mégis visszajön hozzá, hogy puszit adjon az ujjára. Nem gondolta, hogy valóban beváltja az ígéretét, inkább csak olyan viccelődésnek, amit Liontól már megszokott. El is pirul, amikor a farkas ajkai végül az ujjához érnek, bár ha ez a vége, akkor igazán el lehet viselni egy kis fájdalmat. Mikor Lion visszatér, már azt is megtudja, mit talált ki, hogy ő is meg tudja fogni a korongot anélkül, hogy fájdalmas legyen a számára. Készségesen engedi, hogy kesztyűbe bujtassák a kezét. Végül is egészen kellemes. Nem bántja, nem égeti, és még csak hozzáérni sem olyan rossz érzés, mint azokhoz a gombokhoz volt.
- Ha megint megéget, megint kapok puszit? - Kérdezi aztán játékosan, mielőtt még megpróbálná megfogni a korongot.
Valóban nem olyan nehéz. Igazán könnyen fogja tudni megfogni, és felvenni, és így már tényleg ő is fog tudni zenét hallgatni bármikor. Sőt, még a gomboknál is hasznos, hiszen így azokhoz sem kell majd hozzáérnie.

- Nem, akkor fenékbe billentelek, amiért nem vigyáztál az ujjacskáidra. - felelem adva a szigorút.
Nem kell elkapatni a kisasszonyt, nem jár puszi nyakló nélkül. Nem is tudom, mennyi idős, a végén még Esgal fog nagyon rondán rám nézni, ha esetleg még nem lenne benne abban a korban ... ami fogalmam nincs mennyi tündéréknél.
Még egyszer kicseréltetem vele a lemezt egy másikra, min Bach muzsikája szól. Kíváncsi vagyok ehhez mit szól.
Ha ez s talál, akkor talán hagyhatom egy kicsit itt zenét hallgatni, amíg én elintézek egy-két ügyet.

Egy pillanatig azért elgondolkozik a beígért fenéken billentésen. Ebben a zűrös világban aztán sosem lehet tudni, és hát ő sem a fájdalmat, sem a durvaságot nem szereti. Inkább próbálja ügyesen mindent pont úgy tenni, ahogyan azt a farkas mutatta a zenét csináló dologgal kapcsolatban. Tulajdonképpen nem olyan bonyolult ez. Pár egyszerű mozdulattal meg lehet oldani, csak hát ami kellemes, az mégis csak kellemes, és miért ne lehetne belőle többet?
A következő lemezen már valami teljesen más zene szólal meg, bár ez is szép, viszont innentől már azt is tudja, hogy a zene a korongokban van, a gép csak előcsalja belőle, és attól függ, hogy milyet, hogy melyik korongot teszi fel rá.
Ezzel biztos sok időt el fog tölteni. Otthon nehezebb volt zenét hallgatni. Vagy zenés, vagy mágus kellett hozzá, itt viszont mindig lehetősége lesz rá, ha bejön ebbe a szobába.

Látom, hogy a lemezkezeléssel nem lesz gond. Lemez is van bőven.
- Én most elintézek valamit. Addig maradj itt, és hallgasd a zenét! Ha végeztem, visszajövök.
Ha nincs ellenvetés, akkor elballagok, keresni magamnak egy tündért, hogy üzenhessek haza. Kikérem még egyszer Francis véleményét a menekültekről. Ha már máshová nem mehetek, ott megpróbálhatom. A táborban úgyis mindig van egy pár tündér, itt csak nem próbál meg kinyírni a vadász ...

Amíg Lion elmegy a dolgait intézni egészen belefeledkezik a zenébe. Nagyon sok minden van, amit meg kell tanulnia az emberek világáról, de kevés olyan kellemes, mint megismerkedni a művészetükkel. Eddig az egyetlen dolog, ami igazán azt mutatta, hogy ebben a világban is szeretik a művészeteket, az a szék volt, amit Lion készített, de akárhogy is, azt sem kifejezetten a szépsége miatt készítette a farkas, sokkal inkább azért, mert használati tárgyként szükség volt rá. A zene már egy olyan dolog volt, amit kifejezetten a szépsége miatt hallgatott akárki, és most ő egy idegen világ művészetébe nyerhetett betekintést, ha elég hosszú zene van egy-egy korongban, akkor még az is lehet, hogy mire a farkas visszatér, a kis érdekesség, amit mutatott, teljesen el fogja varázsolni a lányt.

Játék vége. Szabad terület.