Paul Prescott

Teljes név: Paul Prescott
Becenevek, álnevek, stb.: Hírhozó
Faj:kiborg
Nem:férfi
Születési hely és idő:New York, 2083.03.26.
Jelenlegi tartózkodási hely: Liszabon
Jelenlegi foglalkozás:kém
Rang:hadnagy



A szüleim, Anna és Timothi, de ők már nem voltak hasznos tagjai a társadalmunknak, így utoljára még a vérükkel szolgálhatták vezérünket.


Nem túl magas, olyan 175 cm magasságú, de mokány kis ember. Rakoncátlan, sokszor az ég felé álló sötét barna rövidre nyírt hajjal és csokoládé színű szemekkel, erőteljes szemöldökkel, mely jellegzetessé teszi az arcát, mely elég kifejező, ha akarja, de megtanulta kordában tartani. Általában több napos borosta díszíti, a borotválkozás nem a kedvenc hobbija, de azért nem akar szakállt növeszteni. Szereti a gyakorlatias öltözködést, főleg a katonásabb holmik az uralkodók rajta. Bakancs, póló, fekete vagy terep nadrág, ha szükséges szintetikus bőrdzseki, vagy sokzsebes mellény, de szmoking is jól áll rajta, ha valaha a szükség úgy hozza.


Paul nem egy vérszomjas egyéniség, bár ennek ellent mond a munkája, de ennek is meg van az okai, hiszen élete célja, hogy a MI-t jól szolgálja és az elégedett legyen a munkájával. Szereti a rendet maga körül, ennek megfelelően idegesíti a káosz, a szervezetlenség. Ha nem a munkáját végzi, szeret elvonulni, de azért nem rekeszti ki magát semmiből, de soha senki előtt nem nyílt még meg igazán. Ha már közel érez magához valakit, akkor azonnal visszakozik, mintha félne szoros kapcsolatokat kiépíteni, de ez mindennel így van, a barátokkal is. Aránylag csendes, nem egy szószátyár, a parancsokat mindig igyekszik a tudásának megfelelőn minél jobban végrehajtani, de sosem vakon, hanem ésszel, ezért is jutott már el idáig.


Mióta az eszemet tudom, mindig is szerettem volna kitűnni a többiek közül, hiszen csak egy átlagos srác voltam, egy átlagos, vagy talán átlag alatti élettel, hiszen a szüleim nem voltak hajlandók önként vállalni a mi hatalmas és bölcs atyánk által felajánlott képességeket és ez által sokkal hatékonyabban szolgálni őt. Ezért aztán erőszakkal kapták meg és ezzel a társadalom egy igen alacsony ranglétráján helyezkedtünk el. Nekem hamar elegem lett belőle, hogy szinte robotként viselkedtek, ráadásul ezzel az én sorsomat is majdnem megpecsételték. Így aztán, ahogy csak tehettem magam jelentkeztem a beültetésre, ezzel biztosítva a nagy MI-t hűségemről és odaadásomról. Mivel minden hajlandó voltam feladni érte, ezért megnyertem a jóindulatát, legalábbis a parancsnokaim ezt mondták, ezért a legveszélyesebb feladatra képeztek ki, hogy ezzel is bizonyíthassam a hálámat, amiért kiemelkedhettem a mocsokból és a nyomorból.
Mivel alapból semmiben nem különböztem az emberektől, ezért túl nagy változtatásokat nem eszközöltek rajtam, legalábbis látványosat nem. A koponyámba építettek egy nagy kapacitású adat tárolót és az egyik szemem helyett kaptam egy implantátumot, ami semmiben nem különbözött az eredetitől, kivéve, hogy fotókat tudtam vele készíteni. Kemény kiképzés és vizsgák után több sikeres küldetéssel a hátam mögött most a mágusok földjére küldtek, hogy minél több információt gyűjtsek jövőbeni terveikről.




Pár dolog, amit szeretek az életben:MI, MI, MI, sütemény

Pár dolog, amit utálok az életben:szervezetlenség, káosz

Céljaim:minél jobban szolgálni a MI-t

Álmaim:fentiek szerint

Félelmeim:elbukni a küldetést

Titkaim:saját magam

Play by:Colin Farrell

Alap TP: 1
30 év feletti: 2
Összesen: 3 TP
Beültetésekre elhasználva: 2

A maradék 1 TP elköltve a Kódtörő képességre.