Mollie Noctua

Teljes név: Mollie Noctua
Becenevek, álnevek, stb.:
Faj: alakváltó
Nem: nő
Születési hely és idő: New York, 2108
Jelenlegi tartózkodási hely: semmi fix
Jelenlegi foglalkozás: -
Rang: -

Állati alak: macska 


Curren Noctua (apa)


95 cm, szőkésbarna, szögenyenes hajú, babarcú. Ez utóbbi fiatal korára való tekintettel csak még szembeötlőbb. Hatalmas szeme nagyon beszédes, ha valaminek nagyon örül, szinte emberi alakban is látni, ahogy csóválja hozzá a farkát, ha viszont mérges, a haja pár miliméternyire elemelkeik a fejétől, mintha a felborzolná a bundáját.
Átváltozva halvány vöröses csíkos kölyökmacska.


Nagyon izgága teremtés, nehezen marad meg a fenekén 5 percnél tovább, de még addig sem túl valószínű. Ezzel lehet összefüggésben, hogy nagyon hamar rá tud unni bármire, ezért mindig több játékot hord magánál, hogy biztosra menjen. Természetesen imádja az édességeket, és szerinte remekül el lehetne élni cukorkán és csokin is, a hercegnőkről, királyfikról és sárkányokról szóló meséket, a habos-babos királykisasszonyos ruhákat, a masnikat, bármit, ami rózsaszín, de mindeközben naphosszat tudna fára mászni, sárban játszani, vagy széndarabokkal összefreskózni a járdákat. Mióta egyszer találkozott egy tündérrel, arról álmodozik, hogy egyszer ő is az lesz (nem tudja, hogy azt nem lehet).


Talán tíz percig élt bennem sziklaszilárdan az elhatározás. Aztán kezdett halványulni. Az első sarkon már komolyan gondolkodtam rajta, hogy vissza kéne fordulni. Többször megálltam és hátranéztem a kacskaringós indákra emlékeztető, kovácsoltvas kapu felé. Még egy óra van a szabadfoglalkozásból, plusz még nagyjából fél óra, amennyit már megszoktak, hogy annyi úgyis kell, amíg megtalálják, hogy melyik fán kuporgok, és nem vagyok hajlandó lejönni. Szóval van még egy kis időm. De én se vagyok normális, hogy éppen akkor szököm meg, amikor tejbegríz van ebédre! Hagytam volna inkább ki a holnapi spenótot, azért nem kár! De akkor hétfő van, amikor az írás-olvasás előkészítőt tartják, vagyis még kevesebb időm lett volna meglógni.
Mama-betű, elefánt-betű... Na, megy ez jobban is! Már nem vagyok pisis öt éves, akinek emlékeztető szavakra van szüksége. Na, lássuk, hol is vagyunk! Mö-e-tö-rö-o... mö-e-tö... mö... Metro! Nagyon jó, akkor helyben vagyok. Kicsit ugyan furcsán néztek rám, és tudtam, hogy felnőtt kísérő nélkül nem is utazhatnék rajta, de ez nem volt akadály. Amikor épp senki nem figyelt, alakot váltottam, és a ruháimat hátrahagyva trappoltam be a föld alatti vonat egyik kocsijába. Nem sokan vettek észre, és még kevesebben törődtek velem. Megérkezve a pályaudvarra hasonlóképpen lógtam fel az egyik vonatra. Mivel az osztálykiránduláson már gondosan elrejtettem a váró vécéjében a telepakolt nyuszimintás hátizsákomat, rögtön fel tudtam öltözni, mivel váltásruha is volt benne, aztán már csak be kellett hajítanom az egyik tehervagonba, nekem meg utánamásznom. Eléggé meg voltam szeppenve, mert még sosem utaztam egyedül, de a kezemben tartott papírdarabból erőt tudtam meríteni.
Csak egy név volt rajta és egy cím, amit akkor szereztem, amikor elvitték a csoportunkat a Nyilvántartási Irodába. Az irogatós néni mindenkinek megengedte, hogy rákeressen egy névre. Persze mindenki a sajátját kérte, én is. És csak egyetlen férfi név ugrott rá elő, aki még életben volt. A Noctua pedig nem egy gyakori név.
Na jó, a tejbegríz hiányozni fog. De legalább a macim itt van velem.


Pár dolog, amit szeretek az életben: fára mászni, vattacukrot csócsálni

Pár dolog, amit utálok az életben: spenót, délutáni alvás

Céljaim: megtalálni a szüleimet, világhírű balerina lenni, feltalálni egy gépet, amiből sosem fogy ki a nyalóka

Álmaim: tündérré változni

Félelmeim: szörnyek

Titkaim: az alvós macija csak neki beszél és mindig megvédi a szörnyektől