Clemente Barzini

Teljes név: Clemente Abdullah Barzini
Becenevek, álnevek, stb.: az én pozíciómban az ilyesminek nincsenek hagyományai...
Faj: mágus
Nem: férfi
Születési hely és idő: 2072. október 19., Mágus Birodalom - Észak Afrikai Régió - Benghazi
Jelenlegi tartózkodási hely: leggyakrabban utazik a szabad kereskedelmi zónák és egyéb meghívások között, maradék idejét vagy Rómában tölti, vagy a tényleg ritka pihenés időszakában családi villájukban a Nílus partján, Kairoban
Jelenlegi foglalkozás: politikus, diplomata
Rang: "nagykövet"

In: 0, Mu: 5, Re: 5, Cr: 0, Pe: 0
Ig: 0, Aq: 0, Te: 0, Au: 0
Me: 5, Im: 0, Co: 0
He: 0, An: 0
Vim: 0


Anna Fatima Barzini (37 éves) - a húga, akivel kiváló kapcsolatot ápol és őszintén megbíznak egymásban


Magas és szálkás testalkatú férfi. Látszik, hogy igyekszik karban is tartani a testét. Nem különösebb férfi szépség, de nem is taszító, ez biztos. Váll alá érő sötétbarna haja természettől adódóan enyhén hullámos. Ápolt körszakállt hord emellé. Félvér (olasz-arab) mivolta miatt enyhén kreolos beütésű, sötétebb bőrszín és mély, barna szemek. Arcán tetoválások, ezek okkult jelek, arab írással. Öltözködése változó, leginkább a partnertől függ, igyekszik az adott tárgyalás szerint kialakítani. Egy lezserebben viselt, amolyan sportos öltöny ugyanúgy nem áll tőle távol mint az elegáns szmoking, vagy éppen, ha mágus mivoltát kell hangsúlyozni a tárgyaláshoz, akkor a selyemköpeny, mindenféle mágikusnak tűnő hímzéssel, stb. Nem ízléstelenül hivalkodó módon, de mindig hangsúlyozza személye fontosságát pár ékszerrel (gyűrű, nyaklánc vagy karperec).


Mondhatni negédes, ritkán, de olykor még túlzásba viszi, ilyenkor már kissé taszító, amolyan harsányan talpnyalóvá válhat, bár ebbe a hibába ma már nagyon ritkán szalad bele, súlyos zavarát leplezi esetlegesen így. Kissé merev, szertartásosnak tűnik olykor, de minden körülmények között nagyon udvarias. Társasági ember, könnyen és gyorsan tréfálkozik, ismerkedik meg másokkal, széles látókörű, tudása rendkívül sokszínű, bár sok témában nagyon felületes. Vérbeli politikus, akinek igazi életelve, hogy "csak az utolsó szavam számít", ennek megfelelő súllyal kell tekinteni az ígéreteit. A barátságos mosoly vipera nyelvét rejti esetében. Nincsenek barátai, a politika az ilyesmit nem tűri. Szövetségesei, feláldozható erőforrásai és ellenségei vannak, ha a húgát nem számítjuk. Nem áll tőle távol egy kis demagógia, hitegetés, hazudozás, nem is csinálja rosszul ezeket. Remek szónok, jól tud mások érzelmeire hatni és arcizomrándulás nélkül tagadja le a csillagokat az égről. Tisztességről vagy becsületről kb csak az értelmező kéziszótárban hallott, de a hazájához mély kötődése van. Hűsége megingathatatlan a Mágus Birodalom iránt.


Amikor utolsót dobban a szív, nincs már különbség. Nem számít ki volt a hős és ki gyáva cenk, ki harcolt az igazságért bőszen, mint katona s ki vetett hurkot a sötétben kapzsiságtól tüzelt szívvel mint zsivány lator. A halál nem tesz különbséget, elragad s magával visz. Ha van valóban igazságos entitás, hát az a vén Kaszás. Rajtunk annyi múlik igazán, hogy miképpen élünk, amíg eljő a vég. A csatákat a hősök nyerik meg, a háborúkat már a gyávák, ámde bölcsek. A történelmet pedig a gazemberek formálják. Nekem pedig nem kéne még egy pohárral töltenem azt hiszem, ha már ilyen gondolatok forognak a koponyámban.
Nem, nem vagyok alkoholista, de ez nem jelenti azt, hogy időnként ne hódolnék bizonyos szenvedélyeknek. A gyeplőt viszont nem engedem ki a kezemből. Soha. Bármit is teszek, a magam ura maradok. Tizenhat éves koromban voltam életemben először és utoljára részeg. Meg akartam tapasztalni, hogy egyúttal megismerjem ide vonatkozó korlátaimat, tudjam mit lehet és meddig. Nincs semmi baj a világi élvezetekkel, legyenek azok nők, ital, dohány vagy esetleg könnyű drogok, hisz meg kell adni testnek és léleknek, amit megkíván, de ha hagyjuk elszaladni a lovat, hamarosan rabszolgájává válunk saját helyzetünknek, rosszabb esetben egy másik személynek. Ez pedig megengedhetetlen. A vérrel és a hatalommal felelősség is együtt jár, erre emlékeztet arany pecsétgyűrűm családi címere is. Félig kigöngyölt pergamentekercs, ami a tudást jelképezi, mellette balról cédrusfa, az élet és a gazdagság szimbóluma, jobbról szablya, az erő és a kitartás jelképe. Az egészet körülölelő babérkoszorú pedig a hatalom és a dicsőség mementója. Nos, igen... Rajtam kívül elég kevés mágus mondhatja el magáról, hogy életét, személyiségét csak családja történetén át lehet megismerni, de én ezek közé tartozom.
Nagy múltú család a miénk. Pontosabban két nagy múltú család egyesülése. Az olasz Barzinik és az arab Battuták. Közel három évszázada forrt össze a két mágikus vérvonal, nagyjából ennyi ideje nem is volt példa arra, hogy egyszerű halandó fakadjon bármelyikünk ágyékából. Így nem ért senkit meglepetésként amikor már igen korán, mindössze hat esztendősen megnyilvánult mágikus tehetségem, vagyis átestem az ébredésen. Egyszerű játszadozás közben történt. Egy macskát simogattam, ami elunva a dögönyözését otthagyott én persze hiába próbáltam volna utána szaladni, így rákiáltottam, hogy álljon meg. További fél órát simogathattam hát a kőmereven ácsorgó jószágot. Nem nagy ügy...
Esetemben valóban nem az, lévén elsődlegesen nem igazán mágus vagyok. Nem. Történészként végeztem, majd másoddiplomát szereztem nemzetközi (más fajokkal történő) kommunikáció szakon. Fiatal korom óta politizálok. Családi vállalkozásunkat a húgom igazgatja. Nem vagyok olyan, mint a legtöbb magamféle. Nem mélyedek könyvtárak mélyén ódon fóliánsok megsárgult lapjai közé a bölcsességet keresve, valószínűleg sosem fogok különösebb áttöréseket elérni a mágikus tanokban, hisz egyáltalán nem kutatom azokat. Egyes elemeit őszintén szólva nem is nagyon értem, bár felhasználom, de csak mint magolt, betanult ismeretet. Mintha megtanulnál egy középkori imát latinul, amit tökéletesen el tudsz mondani anélkül, hogy egy árva hangot is értenél belőle. A mágia az én kezemben eszköz. Egy erőforrás, amit fel tudok használni a pályafutásomhoz.
Márpedig minden jel szerint érdekes és gazdag pályát fogok befutni, ha csak valahol el nem rontom ezt az egészet. Természetesen minden faj, minden kormányában megvannak a politikai erővonalak. Én a kezdetektől a megbékélést hirdető pacifista szerepében tetszelegtem és nem is véletlenül persze. Hidegen hagynak a vérszívók és az ordasok egyaránt, ha bármelyik eltűnne a föld színéről, hát nem én hullatnám értük az őszinte krokodil könnyeket. De tény, hogy a megbékélés útja lesz a nyerő, ezt minimális intelligenciával is be lehet és be is kell látni. Halhatatlanság ide vagy oda, szaporodási lehetőség nélkül mindkét faj fogyatkozni fog a következőkben, márpedig azt hosszú távon nem tűrhetik el. Ennek az agybeteg varázslatnak a megálmodói tipikus mágusok voltak. Semmit sem értenek a modern technikához, sem a politikához, sem a lélektanhoz. Csak a mágiaelmélethez, aminek a haszna... na hagyjuk inkább. A két faj vezetői öregek. Olyan vének, amikről a magunk fajta nem is álmodhat. Korszakok hordták le bennük a bölcsességet. Most még tárgyalnak, de tudni fogják mikor kell lépniük, mert különben elvesztik a katonai rendezés lehetőségét is. Azt pedig, mint végső mentsvárat, nos azt nem fogják veszni hagyni. Márpedig egy ilyen konfliktusban azt hiszem a vámpírokkal kiváló kereskedelmi kapcsolatokat ápoló MI és kiborgjai is inkább őket támogatnák, ráadásul nem tudnánk mivel érvelni. Javaslatok sokaságát tette meg a két faj, ha semmiképpen sem engedünk, akkor mi leszünk az elnyomó diktátorok a világ szemében, ennek következményei pedig beláthatatlanok lennének. Nem. Előbb vagy utóbb, de bizony a Moratóriumot fel kell oldani. Mégpedig minél előbb, persze a lehető legjobb feltételekkel.
Ha pedig ez megtörténik... nos akkor bizony egészen új útjai nyílnak meg a felemelkedéshez azoknak, akik ennek tevékeny részesei voltak. Akik vállalták az alkuk tető alá hozását, akik, már amennyire ez lehetséges, elnyerték a többi nép bizalmát. A régi vaskalaposok onnantól persona non gratává válnak a magas diplomáciában, a diplomatáktól a Fajok Tanácsába delegált tagokig olyanokat kell küldeni, akik megértik a többi felet és akikkel szemben azokban is él valamiféle bizalom. Akik ezt megértik, azok az eljövendő idők vezetői. Mint én magam is...
Már ha nem nehezítenék a dolgomat mindenféle idióta fanatikusok. Mint ez az ügy is. Első ránézésre egyszerűnek látszik, de valami van a háttérben. Érzem, biztos vagyok benne. Professore Brizzi. Egy nyilvános könyvbemutatón tárni a nyilvánosság elé olyan felvételeket, amelyeken vámpírokat és vérfarkasokat kínoznak? Elvileg semmi probléma. A nemzetközi hírnevével nem kell foglalkozni, annak már most annyi, a fajbíróságon nyilván feljelentik, nekünk csak a károkat kell csökkenteni. Diplomáját visszavonni, az egyetemről elbocsájtani és a nyakába varrni egy 15-20 évet, esetleg egyúttal kiadni valamelyik vádló félnek. Egyszerű... is lehetne... de nem az. Biztos, hogy nem. Valaki a nő mögött áll. Önmagában, még neve ellenére sem számít többet mint egy csótány amire rátaposok, viszont a Római Egyetemen nem sok elmebeteg oktat. Konkrétabban egy sem. Brizzi tudta mivel jár majd a felvételek bemutatása. Nyilván nem a nemzetközi hírneve érdekli, egyetlen külföldi egyetem sem fogja ebben az életben meghívni előadónak, bármekkora szaktekintély is legyen. Megroppant a Római Egyetem hitele is, valakinek ez mégis megéri. Valakinek, aki a kutató mögött áll. Ám legyen, meglátjuk az a valaki hajlandó is-e megvédeni a játékát. Signorina Brizzi feje lesz a tét ebben a kis játszmában. Hát igen, nem minden játék folyik komoly összegért, de a kicsit is meg kell becsülni. Remélem kiugrik a bokorból aki mögötte áll.
Mindenesetre fel kell vennem a kapcsolatot a vámpírokkal. Ők fognak előbb lépni. Aztán pedig a vérfarkasokkal is. Ki kell köszörülnöm a csorbát és persze ki kell puhatolnom, milyen jellegű céljaik vannak az ügy kapcsán. Remélem egy diplomatát küldenek majd, nem valami kockafejű katonát. Smidt ezredessel egyszer volt szerencsém találkozni... Mindegy. Ezt most nekünk kell helyre tenni. Már írtam egy udvarias levelet Bordeauxba, hogy a szerencsétlen incidens kapcsán szívesen vendégül látnám a vámpírok kijelölt tárgyaló partnerét kairoi birtokunkon. Ugyanez az üzenet ment Montrealba is persze a farkasokhoz, de a bordeaux-i sokkal hamarabb odaér majd. Ők nem tartanak a modern technikától és a legtöbb magam fajtával szemben én sem. Montrealig fene hosszú a hajóút, vagy egy hét, mire onnan válasz érkezhet.
Mégiscsak töltök még egy pohárral. Ma már nem tervezek semmit csinálni, legfeljebb olvasgatok még elalvás előtt. Megérdemlek egy kis élvezetet. A nagyobb élvezet a napokban jön majd. Tétre megy a játék az asztalnál és ez... ez valóban felpezsdíti a véremet.


Pár dolog, amit szeretek az életben: vita, érvelés, a saját hangom, győzelem, kényelem, pénz, hatalom, nők, fűszeres ételek, édes italok, enyhe szeszek, vidám, pergős zenék, kabaré, arab kultúra, mitológia, okkultizmus, történelem

Pár dolog, amit utálok az életben: unalom, céltalan viták, meddő érvelések, ostobaság, keserű íz, erős szeszek, céltalan brutalitás, gyenge emberek (lelki értelemben), modortalanság, udvariatlanság, műveletlenség, saláták

Céljaim: közelebbileg megszerezni a vámpírok és a vérfarkasok politikai támogató erejét s ebből politikai tőkét kovácsolni

Álmaim: bekerülni a Fajok Tanácsába delegált három mágus közé, lehetőleg mint a küldöttség vezetője természetesen

Félelmeim: politikai bukás

Titkaim: hogy is mondjam csak... Tudod milyen a becsületes politikus? Az olyasmi, mint az indián síugró. Biztos van... de nehéz elképzelni és tutira nem a felsőbb ligák tagja. Én az vagyok. Innentől sejtheted, van néhány titkom, amihez neked semmi, de semmi közöd nincs...

Play by: Oded Fehr

És kész is vagyok

Alap 1 TP
30 évnél idősebb mágus +2 TP
+2 TP mágikus képességekre