Aria Tilmann - vadász tanonc

Balsikerű szabadítás

Legjobb barátom, aki nem mellesleg vadásznak állt, meghalt, de valaki azt állította, hogy talán még életben van a vámpíroknál, így Bordeux-ba utaztam, hogy egymagam szabadítsam ki. Persze, hogy elsőre lebuktam és Aiken Granville parancsnok a kihallgatásom során, vérszívással arra kényszerített, hogy oda adjam magam neki és megbecstelenített. Ráadásul ő volt ez első férfi az életemben. Apámat meggyanúsította, hogy lepaktál velük, aztán megzsarolt több ember életével és pénz csikart ki tőlem az egyikük szabadságáért. De sajnos Brad családját nem engedte el velünk. Az ő kiváltásukra meg már nem maradt pénzem.


A Vadász

A balul sikerül Bordeux-i út után bosszút esküdtem és elhatároztam, hogy vadász leszek, aki majd jól megmutatja a vámpíroknak, hogy kicsoda Aria Tilmann. Ezért fel akartam kutatni Crusader-t a hírhedt vadászt, hogy ő tanítson engem. Mivel a keresés nem vezetett eredményre, így csapdába csaltam, elhíresztelve, hogy nagy vadászatot tervez egy csapat Caracas-ban. Crusader beleesik a csapdába és bár csak nagy nehezen, de sikerül meggyőzni, hogy elfogadjon tanítványának és magával vigyen a Tündér földre, egy menekült táborba, ahol aztán egyáltalán nem azt kapom, amire számítottam. Sok keserűséget és reménytelen embert láttam ott és Andrew meggyőzött, hogy nem csak a fizikai harc az amivel segíthetünk, hanem az, ha reményt adhatunk a menekülteknek. Ettől függetlenül megszervezte a fizikai kiképzésemet is Rómában, ahová beiratkoztam az Egyetemre, hogy fedve legyek apám előtt.
Crusader ígérete szerint egy veszélyes akció lesz a bemutatkozásom, mint vadász.


A magyarázkodás

Természetesen apám nem túlságosan röpdösött az örömtől, mikor megtudta mi történt velem és vár igyekeztem ezt a vadász vonalat eltitkolni előle, nem hiába volt ő az alakváltók egyik Tanácsnoka, ez reménytelen vállalkozás volt. Igyekeztem azért rábeszélni, hogy se a vámpírral megesett történésbe, se másba ne avatkozzon bele, hanem hagyja, hadd menjek a saját fejem után, ez nem nagyon jött össze. Megzsarolt, hogy ha bármit kavarok a vadászokkal, akkor ő lemond és én ezt a terhet nem akartam a vállamra venni. Már arra készültem, hogy valahogy nevet változtatok, halálhíremet keltem, mikor olyan javaslattal állt elő, amiről tudtam, hogy Crusader egyik álma lenne. A menekülteknek lenne egy terület az alakváltók földjén, erre már történt kezdeményezés, de a kidolgozásra kellenek emberek és számítana ebben rám. Ez megváltoztatta az elképzelésemet és megígértem apának, hogy megfontolom a dolgot. Aztán mikor átküldte a papírokat és én elindultam Rómába, átadtam azokat Andrew-nak, aki továbbította a tündéreknek.

A Kiképzés

Rómában aztán összehozza a csapatot Crusader, egyrészt dr. Brizzi-vel,, aki az elméleti oktatást végzi, másrészt hét másik fazon képében, akikből egyet érdemes megemlíteni, Curran-t, aki egy igen értelmes és sármos pasi, ezért nem is értettem, mit keres ezek között a csatorna patkányok között (és ezt némely esetben szó szerint kell érteni). Na szóval kiderült, hogy egy vérfarkas alfa vadászat lesz a feladat és erre készíti fel a csapatot a doktor néni és Crusader. Ez utóbbi egészen egyedi és katonás stílusban, némi életveszéllyel megtoldva tartja az edzéseket a Kolosszeum egy elzárt területén, hogy csapatot faragjon belőlünk. Elég nagy fába vágta a fejszéjét, de azt hiszem mi jobban megszívtuk időnként. Aztán az indulás előtti utolsó nap reggelén már más jelent meg helyette a gyakorláson. Az idegen elmondta, hogy Crusdaer egy önkéntes akción meghalt és, hogy az alfa vadászat lefújva, helyette ajánlott mást, de ez már egy másik történet.


Egy vámpír vezeklése


Még a kiképzés alatt üzenetet kaptam apámtól, hogy az egyik testőrömmel utazzak el, mert meglepetést készített nekem. Liszabonban kötöttünk ki, ahol tényleg sikerült meglepnie apámnak, mikor a kapu várótermének egyik szobájában Aiken-be botlottam és Brad családjába.
Kiderült, hogy apám elkapta a parancsnok frakját és kényszerítette, hogy saját pénzén kiváltsa Brad feleségét és gyerekét, majd elhozza oda a kapuhoz és átadja nekem, egy ismételt elnézést kéréssel együtt és a lehetőséggel, hogy a megalázottságán jót röhögjek.
Ezt persze nem lehetett kihagyni, bár dühös voltam apára, hogy beleavatkozott, és természetesen ezzel egy kicsit sem feledve, hogy mit tett velem a vérszívó. Bár nem bántottam, elmehetett, de éreztettem vele, hogy nincs vége.