"Menekült projekt" főhadiszállás

A "főhadiszállás"

Kilátás a medence végéből

A tündérek és mágusok területeinek határán fekvő festői tengerparti város, és szabad kereskedelmi övezet. A ház vásárlás, és berendezkedés azért nem volt olyan egyszerű dolog. Ehhez is a tündérek segítsége kellett, mert Laura saját fém készlete a perek időtartama alatt be lett fagyasztva. Így aztán sokkal inkább csak egy bérházról volt szó a tengerparton, kicsit félreeső helyen, ahol az őt őrző vérfarkasok sem keltenek különösebben nagy feltűnést. Most összesen csak egyetlen egy farkas testőr, és a lány áll a takaros kis ház bejáratában, amit valószínűleg neki kell majd berendeznie, és még egy ruhatárat is kialakítania, meg minden egyebet összeszedni, ami egy háztartáshoz kell.
Most még a vérfarkas jelenléte is feszélyezi. Régen nem volt ennyire tartózkodó a férfiakkal, de a tündérektől kapott kezelés óta sok minden változott a lány viselkedésében. A kulcs fordul a zárban, és kitárul az ajtó.
Jól karban tartott, de teljesen üres ház. Igen, ahogyan sejtette. Egy már lakatlan ingatlant bocsájtottak a rendelkezésére, és most kezdetét veheti a hosszú, és mozgalmas vásárlás.
Szerencsére legalább hálószobából több van, így a rá vigyázó farkasoknak is van külön lehetősége visszavonulni, ha pihenésre van szükségük, és a lánynak is lesz egy ki privát szférája.

Nem sokkal Lauráék után én is érkezem, majd rövidesen egy kis furgon is megáll ház mellett. A furgon vezetője ember, de a járműből egy csomó manó ugrál ki. Mint a szélvész kezdenek el rohangálni mindenféle csomagokkal a kezükben, amihez rám már nincs szükség, sőt csak láb alatt lennék, így megkeresem Laurát, és kihívom az úszómedence mellé, amíg a manók telepakolják a hűtőt, kamrát, és egyéb helyeket.
- Hello! Híreim vannak. Gyere!
Idefelé a pékségben vettem két diós kiflit, az egyiket a kezébe nyomom, ha elfogadja, majd letelepszem a fűbe, mert kerti bútor még nincs a medence mellett.
A házból közben vidám zsivaj, és némi farkasmorgás hallatszik, aztán a farkas is "kimenekül", és letelepszik a medence végében.

A manókkal megérkező Nestor teljesen a feje tetejére állítja a világot. Ezekkel a kis apróságokkal találkozott már Árkádiában, de ott se nagyon fértek a bőrükbe. Az meg aztán külön látványosság, hogy még a vérfarkast is megfutamítják.
A kertben a gondosan nyírt pázsit valóban egy kellemesebb, és nyugodtabb hely, mint a manók sújtotta ház. Laura azt gondolta, neki kell majd beszereznie mindent, de így ezek alól a feladatok alól most mentesült ő is.
A diós kiflit egy hálás mosollyal fogadja, a reggeli kimaradt a korai indulás miatt. A vérfarkasokkal nem nagyon lehet alkudozni. Ha valamit fejükbe vesznek, az általában úgy van. Az esetleges ellenérvekre csak morgás a válasz, aztán megy minden tovább pontosan úgy, ahogyan ők elképzelték.
- Hírek?
A lánynak már fogalma sincs, hogy féljen tőlük, vagy örüljön nekik, de végül is jobb előtt túlesni a nehezén. Attól, hogy esetleg halogatja, még minden meg fog történni, és ugyan úgy lecsapódik majd rajta.
- Persze, köszönöm Nestor, hallgatlak.
Ha pedig rossz hírek jönnek, még mindig lehet diós kifli majszolásba menekülni előlük.

A perek ügyében egyetlen személy kapott teljes körű felhatalmazást a vámpír birodalomban. Lehet, hogy hírből ismered. Jessica Arr ... Avr ... son a vége az biztos. Na izé ... hatszáz éves, és állítólag kötöttél már üzletet a cégeivel. A neve le van írva valahol, majd megkeresem. Az akták is itt vannak a manóknál. Na, és ő is azon van, hogy kölcsönösen ejteni kéne a két pert. Persze ezért cserébe el akarnak érni ezt-azt, de kivételesen még azok is egészen jó dolgok. Az apró kellemetlenség ebben az, hogy amíg a háttértárgyalások folynak, addig a per a levegőben lebeg. De beadtam egy ... őőő ... halasztási kérelmet, az egészségi állapotodra hivatkozva. Mivel Jessica nem fog kifogást emelni ellene, hiszen ő javasolta, szerintem ezzel nyugi lesz egy ideig. Roppant mód szeretné megmenteni a két vámpír közül az egyiket, Aikent, mert szerinte értékes tiszt. A másik lehet, hogy megy a levesbe, de csak szépen csendben, felhajtás nélkül. Laura, Jessica teljesen normálisnak tűnik, és egyáltalán nincsenek vérengző hajlamai. Ő az, aki elkapott a múltkor egyébként.
Érezhetően fel vagyok dobva. Ebben a siker is szerepet játszik, meg a másik süti, amit idefelé már lenyomtam. A földi cukor és édességek eléggé érdekes módon hatnak ránk, roppant jókedvűek és pörgősek leszünk tőlük.

Ez teljesen új. Bár Nestor mondta, hogy elvállalja az ő képviseletét, de az, hogy a vámpírok sem akarnak botrányt az egészből, az teljesen új. Sokkal több, mint amire számított volna. A vámpír neve nem ismerős. Persze Laura borzasztóan sok közvetítő céggel üzletelt, és az nem kizárt, hogy ezek mögött annak a vámpírnőnek az érdekeltségei állnak. Az üzletek szempontjából nem is igen számított.
A lány aztán közelebb húzódik Nestorhoz, hogy a homlokára tegye a tenyerét, és szépen lassan számolni kezdjen.
- Mond, te biztosan nem vagy lázas?
Jessica javasolta? Már a vámpír? Nestor egy vámpírral beszélgetett csak úgy? Egy tündér? Egyik hajmeresztő dolog a másik után. Végül aztán egyszerűen csak ráteszi a két kezét Nestor vállaira.
- Nyugodj meg, és kérlek mond el az egészet, mert egy szót sem értek belőle. Normális vámpír? Ez egy kicsit furcsán hangzik egy tündér szájából. Én mindig azt hittem, ti nem nagyon kedvelitek a vámpírokat, és ők sem titeket. Mi is történt pontosan?
~ Lehet nem kéne engedni a tündéreknek a sütemény evést. Talán úgy hatnak rájuk ezek a sütik, mint az emberekre, meg a mágusokra a kábítószerek, és szegény Nestor belakhatott egy finom pékségben.

- Ó, mi nem szoktunk betegek lenni! - intézem el egy rövid mondattal az aggódását.
- És igen, általában megpróbáljuk olyan messze tartani magunkat a vámpíroktól, amennyire csak lehet. Igazából ez nem valami zsigeri utálat, csak rossz tapasztalat. Sok vámpír volt már régebben is, aki nehezen viselte, hogy a vérünk méreg a számukra, tudod, ők szeretnek mindent birtokolni. A Moratóriumtól meg nem végképp nem lettünk a szívük csücske.
Harapok még egy falatot a sütiből, és aztán folytatom.
- Szóval tudod, a múltkor elkapott egy vámpír, erről már meséltem. Akkor csak a férje halálának körülményeiről akart tudni pár információt. De annak a beszélgetésnek a során is elég sok mindenről szó esett. Aztán amikor elvállaltam, hogy képvisellek, akkor meglepő módon az ő nevét kaptam meg, hogy vele kell tárgyalnom, így visszamentem hozzá, és ... tárgyaltunk. Volt szó sok minden másról is, de ezt még nem mondhatom el. Majd talán hamarosan.

- Te komolyan személyesen tárgyaltál egy vámpírral?
Sokkal több rejlik a kis tündérben, mint gondolta volna. Nestor sokkal inkább ilyen visszahúzód személyiségnek tűnt, aki a békességet szereti, és a kapukat javítgatja. Most meg kiderül, hogy elmegy szemtől szembe tárgyalni egy vámpírral, ami igen veszélyes dolog számára. A vámpírok a tündéreket sem szeretik jobban, mint a mágusokat. Sőt. Ha lehet még inkább utálják, pont mert a vérük még veszélyes is a számukra.
- Igazán bátor vagy. És egyetlen tárgyalás alatt elérted, hogy ejtsék ezt az egész ügyet, amiből akkora felhajtást akartak csinálni?
Valahol ezek csodálatos eredmények. A legtapasztaltabb mágus diplomatáknak is becsületére vált volna egy ilyen hatalmas eredmény.
- Visszamentél hozzá? Úgy érted, te egyedül elmentél a vámpírokhoz, hogy a saját területükön beszélj egy vámpírral csak miattam?
Sosem tett még érte senki ennyit, sosem kockáztatta még senki csak érte az életét. Nestornak ebből egészen biztosan semmi haszna nem lesz. Laura pedig csak most kezdi igazán szégyellni magát. Mivel érdemelhette ezt így ki?

- Na, ne olyan gyorsan! Még nem ejtették. De ha minden jól megy, akkor ejteni fogják. És nem én értem el, mondom, hogy Jessica már eleve ezt javasolta. Pontosabban megkapta a leveledet, és egyetértett vele. Egyébként ne nézz totál őrültnek! Ha egyszer nem engedett volna már el, nem mentem volna vissza csak úgy ...
Azért nem kell azt hinni, hogy bármilyen kamikaze küldetést elvállalok.
Bekapom a kifli utolsó darabját.
- Tetszik a ház?

- Azért meglepő, hogy a vámpírok nem akarnak nagyobb felhajtást. Nem szoktak csak szívjóságból elengedni egy lehetőséget, ahol keresztbe tehetnek valakinek. Főleg akkor nem, ha az a valaki mágus. Viszont köszönöm, hogy ilyen sokat segítesz.
A házról még nem igazán van elképzelése. Éppen csak most érkezett meg ő is a testőr farkassal, és illesztette a kulcsot a zárba, aztán érkeztek is a manó költöztetők, és Nestor.
- Szép helyen van, és a kert is csodálatos. Még medence is van, tényleg egy szavam sem lehet. Biztosan egy vagyonba kerül a bérleti díj. Szörnyen sok gondot okozok nektek. Nem is értem, miért segítetek nekem ilyen sokat.
Ő tényleg nem tett semmi olyat, amivel ezt kiérdemelte volna.

- Igen, de most nekik is be kéne akkor áldozni az övéiket. Most kölcsönösen találtatok fogást egymáson, és így már mindjárt nem annyira kellemes a móka. A mágus birodalom presztízsvesztesége már magától a sajtóvisszhangtól megvan. Hogy egy szem máguslány él vagy hal ... ha cserébe két tisztet kellene megsütögetni kisit a napon, akkor máris nem olyan fontos. Nézd, a mérlegük eddig nekik jó. Ők nem szenvedtek semmi komolyabb kárt, hiszen az ezredes valószínűleg felgyógyult. Téged meggyaláztak, és a vadász meg meghalt. Ezen mit erőltessenek még?
A medence említésére belenyúlok.
- Eh még hideg a víz eléggé. Mondjuk ÉN nem fogok megfázni ... - teszem hozzá egy galád pillantással, és egy picit lefröcskölöm Laurát. Lehet tényleg sok volt a két süti? - A pénz nem érdekes. A menekültekért csináljuk, rájuk enélkül is rengeteget költünk.

Ebben volt igazság. A vámpírok jobban járnak, ha a tisztjeiket nem rángatják a fajbíróságon. Bár ki tudja. Amennyi hasonló akta ott van, ettől nem dőlne össze a Vámpír-birodalom.
- A lényeg az, hogy ők sem akarnak nagyobb felhajtást az egész körül. Már csak a hadbíróságot kell túlélnem valahogy.
~ Na persze csak. A fajbíróság ítéletei nem igazán jelentenek sokat. Azok inkább csak vannak. A hadbíróság ítéletei már sokkal súlyosabbak.
A fröcskölés hatására Laura azonnal fázósan húzódik összébb.
- Én viszont igen. Nem vagyok tündér. Ilyen időben még sokkal mókásabb a jó meleg jakuzziban ücsörögni, sem mint a hűvös kültéri medencében.
Ettől függetlenül is iszonyatosan sokba kerülhet ez az egész.
- Remélem majd azért fogom tudni valahogy viszonozni ezt a szívességet.
Sosem szeretett tartozni, de ezt most nem hozhatta fel. A tündérek éppen a romba dőlt életét akarták helyrehozni. Ezt nem igazán lehet visszafizetni.

- Bocsánat! - ijedek meg a durcás válaszra, még a nyakamat is behúzom.
Odabentről csökkennek a zsivaj hangjai, és immáron a szabad levegőről érkeznek. Manók tömege tart a furgon felé. Még én sem mertem megszámolni, hányan voltak benn. Vidám csivitelésük még hallatszik egy ideig, amíg mind be nem szállnak, aztán az autó motorja brummog fel, és hamarosan csend lesz a környéken.
- Azt hiszem ... végeztek. - nézek körbe, mint aki maga se hiszi. - Van jakuzzi?! - kérdem kicsit meglepetten, kicsi gyanakodva. Azért ekkora luxust nem terveztünk. Ha van medence is meg tenger is ... jó, persze tél vége, tavasz eleje, még nem lehet a szabadban pancsolni.
- Keressük meg az iratokat! Itt van az is, amit Lionel készített. Tudod, a terv ...

- Nem tudom. Még én sem láttam többet a házból, mint te.
Válaszolja aztán a lány nevetve.
- Már ez is sokkal több, mint amire gondoltam volna. Tudod Máltán van egy kis ház, ahol gyerekkoromban olyan sok időt töltött a család. A kora tavaszi, vagy a késő őszi időszakban már inkább a fűtött jakuzzit használtuk, nem a medencét, vagy a tengert.
A család általában azt jelentette, hogy és a bátyja, meg a házvezetőnő Máltára lettek száműzve, amíg apuka, és anyuka a világ megmentésével van elfoglalva.
- Igen, minden bizonnyal végeztek. Már szinte teljesen elült a zsivaj.
Az iratok megkeresése nem rossz ötlet. Lesz mivel lefoglalja magát. Amíg dolgozik, addig sem azon kattog az agya, mit fog hozni a holnap.
- Mesélj még erről a különleges pacifista vámpírról, aki nem vérszomjas, és még tündéreket sem öl.
Azért nem mindennapi jelenség, és Laurához amúgy is kevés hír fog eljutni, ez pedig a későbbiekben sem lesz másként. Pihenni, és dolgozni küldték ide, semmi olyat nem fognak az orrára kötni, ami nem kell a munkájához, vagy amiről nem kell feltétlenül tudnia.

Beballagunk a házba, ahol már nyom nincs a lakatlanság pókhálóinak, és a pornak a padlón. Minden csillog, és az asztalon a vázában friss virág illatozik.
- Azt mondja, hogy ő majdnem királynő lett, vagy mi. Szóval hogy az apja volt a régens egy fiatal király mellett. De aztán egy vámpírhoz ment hozzá, aki őt is vámpírrá tette. Sokáig éltek együtt, de aztán egy szöktetés során a férjét megölték a vadászok. Ez azóta is fájó sem neki. Nekem is a fejemre olvasta, többször is, hogy mennyire meggondolatlanok, és gonoszak vagyunk, mi tündérek, hogy engedjük a vadászoknak, hogy használják a tündérkapukat az emberek megszöktetéséhez. De egyébként mondom, egészen normális. Amikor ezt a történetet először elmondta, volt egy olyan érzésme, hogy esetleg egy sokkal hosszabb és sokkal fájdalmasabb vendégség után nem fogok már többet hazatérni Árkádiába, de ő ... hogy is mondjam ... megelégszik a lelki kínzással, és érzelmi zsarolással. De ezt még elviselem.

- Ennyit a jóságos vámpírokról.
Foglalja össze Laura.
- Valahogy túl szép volt, hogy igaz legyen. Tudod én sokat tárgyaltam, üzleteltem velük. Kevesen merték vállalni, mert átjárni hozzájuk a természetük miatt kockázatos. Elég sok vámpírral megismerkedtem, de egy sem volt teljesen normális. Nagyon sok tapasztalatot össze tudnak gyűjteni a hosszú életük alatt, de mind megőrül. Nem tudom, hogy az évszázadok teszik, vagy a vámpírrá válás maga, de az biztos, hogy egy sem normális, csak ha tudsz alkalmazkodni a bolondériáikhoz, akkor néha egészen eredményesen lehet dolgozni velük.
Nestor nagyon öreg lehet. A tündérek között nem annyira, de egy mágus számára, már az ő élete is majd 3 generációt ölel fel.
- Azt nem tudod esetleg, hogy mi hozta létre a vámpírokat, és a farkasokat? Annyi szóbeszéd kering róla, de senki nem tud semmi biztosat. Az eredetükben pedig szerintem sok mindenre választ lehetne találni a természetükkel kapcsolatban.

Nos, ezzel a megállapítással nem tudok vitatkozni. Jessica se teljesen komplett, de egyenlőre számomra tolerálható a lénye.
- Sajnos, nem tudjuk. Amikor mi először átjöttünk ide, a vámpírok és vérfarkasok már léteztek. A gnómokért viszont mi vagyunk a felelősek. Pár szökevény manó az oka.
Az iratok a dolgozószobában vannak, szépen az asztalra készítve. Mellette üres papír, tollak, és egyéb írószerek, ami kellhet.
- Nos, itt is van ... pill ... Jessica Trolle Arviddson.

Érdekes lett volna megtudni, de természetesen Laura sem fog most nekiállni eredet mondákat kutatni.
- Igen hallottam már a gnómokról is, de találkozni még nem találkoztam egyel sem. Valószínűleg nem sok lehet belőlük.
Az iratok átolvasása idejére aztán beáll a csend. Annyira Laura sem ismeri a vámpírok belpolitikai viszonyait, hogy pontosan tisztában legyen egy-egy név jelentőségével. Ha ezt a nőt bízták meg a tárgyalások lebonyolításával, és valóban olyan öreg, akkor biztosan befolyásos is.
Az iratok tanulsága szerint valóban nem készülnek a vámpírok őt keresztre feszíteni. Ez tényleg jó hír, és most már nem csak Nestor szavaira hagyatkozhat, hanem a tényleges hivatalos papírokra is.
- Sosem hittem volna, hogy hirtelen egyszer csak ennyi barátom lesz, és ki fognak állni értem. Akárhogy is Nestor, köszönöm. Annak a nőnek a birtokán sem csak ő van egyedül vámpír, és ez nagyon rosszul is elsülhetett volna. Nem biztos, hogy a portáján mindenki szelíd bolond.
Nem ismeri a tündér szokásokat, de talán ebben még Nestor sem fog semmi kivetni valót találni. Ha a tündér engedi, akkor egy puszit az arcára.
- Igazi hős lovag vagy. Már csak az a baj, hogy a királylány meg sem érdemli az érte hozott áldozataidat.

Csendben várom, amíg Laura elolvassa, amit feltétlenül most akar. Nyilván ő többet ért a hivatalos szövegből, mint én.
Nem tiltakozom a puszi ellen, de kaján vigyor jelenik meg a képemen.
- Csak óvatosan, mert nem szeretnék egy vérfarkassal rivalizálni! Még egy királylányért sem.
Lionel érezhetően valahogy kötődik Laurához, és a lány is a farkashoz. Hogy ebből mit tudnak kihozni, azt nem tudom, de mivel a gardadámok is farkasok, méghozzá ugyanabból a falkából, Laura jobb, ha vigyáz a gesztusaira.

Ezen a válaszon aztán Laura lepődik meg a legjobban. Tényleg ennyire rámenős lenne? Pedig tényleg csak hálás volt azért, hogy Nestor olyan sokat segített neki. Ami pedig Lionelt illeti. Hogy ők most hányadán állnak az egy nagyon jó kérdés. Talán ha a farkasnak lesz ideje meglátogatni őt, amikor elhozza a munkájához azt az anyagot, akkor több is kiderülhet ebből. A lány már nem fog siettetni semmit sem. Ő nem egyhamar mozdul el innen, és Lionak bőven lesz ideje rá, hogy eldöntse mit szeretne tőle, vagy mit nem.
- Nagy kópé vagy te Nestor, de nagyon hálás vagyok neked. Tudod mit? Meg is ünnepelhetnénk ezt a kis sikert, és már tudom is, hogy mivel. A várost még nem ismerem, de egy ilyen üdülő paradicsomban biztosan lesz olyan hely, ahol fagylaltot árulnak, még kora tavasszal is. Velem tart lovag úr?
Laura is próbálja átvenni a tündér játékosságát, és bár biztos benne, hogy a vérfarkas gardedám is velük fog jönni, de valószínűleg még őt is meg lehet majd vesztegetni egy hatalmas adag csokiszirupos, tejszínhabos fagylattal.

- Ezt már többen is mondták. - bólogatok nagy elánnal.
A fagyi hallatán felcsillan a szemem.
- Igen, ismerek itt egy nagyon jó cukrászdát. Nincs is messze!
Ismerem a város összes cukrászdáját. Ebből is szép a kilátás, mint innen, és tényleg hatalmas fagyi kelyheket lehet ott kapni.
- Mehetünk!
Én még soha édességet nem utasítottam vissza. Olyan még nem volt, és nem is lesz. Így hát kimasírozunk a házból, és nekivágunk a sétának, hogy megkeressük a cukrászdát. Én még fütyörészek is vígan, és a karomat kínálom Laurának a séta idejére.

Bizony. Nestor hatalmas kópé. Azonnal kiderült, hogy betéve tudja az összes cukrászdát a környéken. Hogy mik ki nem derülnek egy egyszerű kapu karbantartó tündérről. Akár idegenvezetőnek is elmehetne Trieszbe, ha éppen pályamódosításon gondolkodna. Laura pedig talán kezd megtanulni kicsit a tündék nyelvén. A szívükhöz leggyorsabban az édességeken keresztül vezet az út.
Nestor figyelmeztetését viszont okvetlenül komolyan kell venni. A legjobb megoldás az lesz, ha semmi okot nem adunk a félreértésekre. A vérfarkasokkal úgyse lehet beszélni, hát a lány sem fogja megpróbálni, csak egészen egyszerűen amikor Nestorral a farkas mellé érnek, akkor a lány belekarol, hogy magukkal húzza őt is.
Győzködni felesleges lenne, abból csak morgás lenne, meg mérgelődés. Így meg aztán vámpír legyen a talpán, aki kezdeni mer vele. Rögtön két hős lovagja van, és még az abszolút vámpír riasztó fegyverre is számíthat, mert bár csak a gyenge kora tavaszi sugaraival simogatja őket, még mindig rója égi útját a Nap.

Játék vége. - A topick szabad.

A ház nekem is jó ötletnek tűnik. Elég nehezen koncentrálok dolgokra, illetve a gondolataim igen nagy részét most az tölti ki, hogy marhára fázom.
- Aha! - bólogatok, és betámolygok a házba.
Halványan rémlik, hogy Lionel pár cuccát a menekülttáborból mintha áthozták volna. De hová rakták vajon?
A medencével egy szinten konyha van meg nappali, fürdő és a dolgozószoba. Az alagsorba rakták a farkasokat, ami csak egyik oldalról alagsor a másik oldalon a medencével ellentétesen a terep lejtése miatt az a földszint. Viszont van két hálószoba az emeleten is, és én erre tippelek.
Megállok a lépcső aljában.
- Hajaj ...
Ez nem tűnik jó megoldásnak, így a tekintetem a fürdőszoba felé fordul. Fürdőszoba - fürdőköpeny. Ez lesz a jó irány. Megteszem még azt a pár lépést, és lám, ott is lóg a falon.

Tündér mentés után jöhet a ház felfedezése. Nagyobb, mint Laura először gondolta volna. Az egészben nem fog lakni más, csak ő, és esetleg a rá vigyázó 1-2 farkas. Szinte már pazarlásnak tűnik. Vendégeket biztosan nem fognak fogadni, hacsak Lionel, vagy Nestor nem jár erre. Azzal már ő sem nehezítené a farkasok dolgát, vagy bosszantaná őket, hogy még a vendégekkel is bajlódniuk kelljen.
A megoldást viszonylag hamar elhozza a fürdőköpeny, és a törölközés.
- Mondanám, hogy esetleg próbálj meg átmelegedni egy kis forrótea segítségével, csak nem tudom, hogy a manók a bevásárlást is intézték-e, vagy csak a bútorok érkeztek meg. Van esetleg kedved felfedezni a konyhát is?
Már az eddigiekből is biztos, hogy a konyha is igen csak jól felszerelt lesz, csak hát nekik sem jutott eszében a cukrászdába csatangolás közben kicsit bevásárolni is, pedig ésszerű lett volna.