Vámpírok

Mi is a vámpír?

A vámpírok olyan lények, akik valaha emberek voltak, de meghaltak, és haláluk előtt röviddel vámpírvér jutott az ereikbe, amitől magukhoz tértek, és ez után hamarosan emberi vért fogyasztottak. Innentől újra cselekvőképesek, bár halottak. Létezésük fenntartásához rendszeresen vért kell inniuk.

Kinézet és egyéb fizikai jellemzők

A vámpírok megjelenése alapesetben nem sokat különbözik az emberekétől. Bőrük kicsit sápadtabb, és tapintásra hideg. A felületes megfigyelő mást nem vesz észre, de nem ver a szívük, és alapvetően nincs szükségük levegőre sem, kivéve, ha beszélni akarnak.

Vámpír képességek

Az érzékszerveik jobban működnek: jobban hallanak, kifinomultabb a tapintásuk, látnak a sötétben is (teljes vaksötétben ők sem), jó a szaglásuk.
Gyorsabbak és erősebbek, mint egy ember.
Sebeik gyorsan regenerálódnak, nem öregszenek.
Erejük és gyorsaságuk egyre növekszik, ahogy idősebbekké válnak, és egyre több sérülést képesek elviselni.
Különböző mentális képességekkel rendelkezhetnek (lsd. lentebb).

Korlátaik

A vámpírok bőrét égeti a napfény (és a mesterségesen létrehozott ultraibolya fény). Nagy fájdalmak árán képesek 3-4 percig napfényen is mozogni, és tevékenykedni, de ha ez után is még éri őket a nap, akkor lángra gyulladnak.
Ha vérfarkas harapja meg őket, rohamosan gyengülni kezdenek, de más képességük eleinte nem változik. A harapás önmagától nem gyógyul, vért kell inniuk, hogy eltüntessék. Ha pár órán belül nem jutnak vérhez, akkor a harapás környéke rothadni kezd, ami fertelmes bűzzel, és igen komoly fájdalommal jár. Ha a vámpír továbbra sem jut vérhez, akkor nagyjából két napon belül elpusztul.
Testük látszólag olyan, mint az embereké, de sokkal gyúlékonyabb, igen könnyen lángra kap.
Csontjaik könnyen törnek, nem rugalmasak már, igaz hamar meg is gyógyul a törés.
Ha valamely testrészüket rózsafából faragott fegyverrel sebzik meg, az időlegesen lebénul. Ha a fegyver (lövedék, nyílvessző, karó) a testükben marad, igen komoly fájdalmat okoz, és a bénulás hamar tovaterjed.
Ha a vámpír "kiszárad", vagy kiszárítják, először öregedni kezd, majd ha rövidesen nem kap vért, akkor elpusztul.

Vérszükséglet és táplálkozás

Normál életvitelükhöz elég nagyjából napi egy deci vér. Négy-öt napig minden gond nélkül képesek böjtölni, utána azonban a vérszomjuk egyre nő.
Ha megsérülnek, és emiatt regenerációra kényszerülnek, az szintén a vérszomjat növeli. Különleges képességeik használata is növeli a vérigényüket.
Azok a vámpírok, akik gyakran fogyasztanak állati vért emberi helyett, gyengébbek emberi vért ivó kortársaiknál, bár nem jelentősen.
Azok a vámpírok, akik valamely természetfeletti lény (vérfarkas, alakváltó, mágus) vérét isszák rendszeresen viszont erősebbek kortársaiknál.
A tündérek vére a számukra viszont méreg.
A táplálkozás folyamán a vámpír eldöntheti, hogy az áldozata mit érezzen: gyönyört, kínt, vagy éppen semmit. Amennyiben a táplálék is valamilyen természetfeletti lény, vagy mágikus képességekkel rendelkező ember, akkor a táplálkozás során a tudatuk összekapcsolódhat, melynek során képek, emlékeke, érzések lökődhetnek át egyik lényből a másikba. Az ilyen esetek alapban véletlenszerűek, és nem irányíthatóak.

A vámpírok életciklusa

A vámpír alapesetben nem öregszik, s nem fog végelgyengülésben meghalni sem. Elvileg ki milyen állapotban vált vámpírrá, olyan lesz létezése végéig. Ha valaki túl fiatalon válik vámpírrá, akkor alapesetben gyerektestben ragad.

Van egy módszer, mellyel meg lehet szabadulni a gyermeki test hátrányaitól, de a módszer roppant veszélyes és kellemetlen. Mesterségesen, ellenőrzött körülmények között el kell érni a kiszáradás állapotát, ami fájdalmas és rémisztő egy vámpír számra. Ekkor megkezdődik az öregedés, nagyjából minden percben öregszik az illető egy évet. A testi változások is lezajlanak, ami szintén fájdalommal jár. Ez pedig újabb energiákat is von el a testtől, tehát a kiszáradás fokozódik. Általában elmondható, hogy egyetlen kiszáradási alkalommal egy vámpír nagyjából 8-10 évet bír öregedni, ha ez után nem kap vért, meghal. Ha eléri jelenlegi életkorát, nem öregszik tovább a kiszáradás hatására. Ha eléri az emberi életkor végső határát (kb. 120 év), akkor is meghal.

A vámpír külső megjelenése (magassága, izomzata, ráncainak száma) tehát vagy megegyezik korban azzal az időszakkal, melyben vámpírrá vált, vagy igazodik a közben végbemenő kiszáradási folyamatokhoz. Az izmai olyan állapotba kerülnek, amilyen kondícióban vámpírra válásakor volt. (Egy vézna gyerekből csak vézna vámpírt lehet "csinálni", míg egy kövérből csak kövéret. Annyira fog sportosnak kinézni, amennyire a halála pillanatában volt.)

A vámpír nem nagyon tud változtatni megjelenésén. Már hiába jár konditerembe, nem lesz izmosabb. Ha hosszú haja volt, azt levághatja, a borostás volt megborotválkozhat, de az után az úgy marad, nem nő újra, ha nem volt szakálla ez után sem lesz, és így tovább.

A vámpírszervezet működése

A vámpírt már a mágia élteti, nem a szíve vagy a tüdeje. A teste egy edény, melyben az általa elfogyasztott vért tárolja. A vér működik mágikus fókuszként, az gyűjti be a mágikus energiát, ami aztán a vámpír "életfunkcióit" működteti, azaz tudatánál tartja és lehetővé teszi neki a cselekvést.

Ebből eredően a vámpírt nem lehet megölni úgy, valaki kitépi a szívét. A szív már nem jelent semmit, ott van, regenerálódik, de nem dolgozik. Nyilván a vérszívót meg fogja viselni a regeneráció, de ennyi. Ugyanez igaz a fejére is, ha az agya roncsolódik, az is regenerálódik.

A vámpír elpusztul akkor, ha fejét leválasztják a testéről, vagy a testét kettévágják/törik. Ezen kívül meghal akkor is, ha a teste túl sok károsodást szenved, és elfogy a vérben tárolt mágikus energia, és a kiszáradása abba a fázisba jut, amikor már nem csak öregszik, hanem elpusztul.

A vámpír ehet, ihat emberi táplálékot, az semmilyen változást nem okoz a szervezetében, de némi energiába kerül szétoszlatnia. A vámpírt nem lehet szájon vagy bőrön át megmérgezni, nem lehet leitatni, és a tudatmódosító szerek sem hatnak rá alapesetben. Azonban ha a vér, melyet fogyaszt olyan áldozatból való, aki mérgezett vagy részeg állapotban volt, akkor a vérrel együtt a szer is hat.

Társadalmi berendezkedés, "vámpírlélek"

A vámpírok alapvetően felsőbbrendűnek érzik magukat nagyjából mindenkinél. Lételemük a nagyravágyás, és minél több hatalmat akarnak szerezni. A legtöbbjük kicsit kontrollmániás is. A feltétlen engedelmességet szeretik és várják le mindenkitől, aki náluk gyengébb, de nem éreznek alapvető késztetést arra, hogy ezt ők maguk is betartsák a saját feljebb valóikkal szemben. Ha ezt a képletet összegyúrjuk, akkor azonnal kiadja, hogy egészséges paranoia, kiváló intrikusi képességek és jó színészi véna nélkül egyetlen vámpír sem maradhat sokáig életben.

Társadalmukat a kéz kezet mos és köt elvei alapján építik. Minden szövetségi viszony egyben kényszer is. Gyakran igaz, hogy a legfőbb szövetségesek gyűlölik egymást a legmélyebben. A felső vezető pozíciókba az kerül, aki ezt a közösségi játékot a legjobban játssza.

Vannak persze kivételek. Van, akinek még több száz év után is jelent valamit az adott szó. Vagy talán éppen azért van ez így, mert több száz éves? Egyeseknek van valami olyan bogaruk, ami átmenetileg, vagy éppen véglegesen eltereli figyelmüket a hatalomnövelés ősi kényszeréről (pl. bosszú, valami rejtély kibogozása, stb.)

Ezen kívül több száz év roppant hosszú idő. Ha mozgalmas, akkor veszélyes is, és általában minden idős vámpírnak voltak nehéz periódusai, nagy vereségei, komoly csalódásai, melyek nyomot hagytak rajta. Ha pedig az életperiódus éppen nyugodtnak mondható, akkor unalmas is. Sok olyan vámpír van, aki mérhetetlenül unja magát, annyira, hogy az unalom már szinte fizikai kínként jelentkezik. Ők aztán tényleg bármire képesek némi izgalomért, vagy elfoglaltságért. Sok közöttük a művelt koponya, vagy éppen tudós elme, tehetséges művész. Ők szeretik az intellektuális időtöltéseket, és ebben kitűnő partnerek lehetnek, ha éppen egy kis időre félreteszik egyéb önző késztetéseiket.

A vámpírtársadalom vezetői azok közül kerülnek ki, akik szinte soha nem tették félre a hatalmi törekvéseket valami más, gyerekes hóbort kedvéért. A többi hasonló kaliberű vámpír így, vagy úgy a markukban van. Hogy ki közöttük éppen a legerősebb, az szinte évente változik, de a hatalomátvétel nem jár különösebb zűrrel. Ezen a szinten már a vesztes is van olyan erős még, hogy komoly veszteségekkel járna teljesen tönkretenni. A kör szűk, úgy nagyjából 40-50 főt számlálhat, akik ebbe a legfelsőbb játszmába egyáltalán beleszólhatnak. Őket a köznyelv vámpírúrnak nevezi. Nyilván közöttük sem teljes az egyetértés, de érdekeik közösek, és ezek mentén haladva a Birodalom is egy határozott irányba tart.

Vámpírurak a játékban:
Jessica Trolle Arviddson (nemrég hűbéresküt tett Christian Wittmore-nak)
Christian Wittmore
Vincent Waterloo
Canonként meghirdetett vámpírurak:
Az Ivasson klán feje
Arnold Grumberg (nemrég hűbéresküt tett Christian Wittmore-nak)
Fabricio Borghetti (nemrég hűbéresküt tett Christian Wittmore-nak)
Étienne Fréville (nemrég hűbéresküt tett Christian Wittmore-nak)
Jean-Piere de Chastellux