"Menekült projekt" főhadiszállás

- Elvileg hoztak kaját. És igen, egy tea jól esne. Gyógynövényes és csak úgy üresen. Nem kell több kábszer mára.
Van önkritikám, ma már egy morzsányival több cukor sincs engedélyezve. Azért halna vihorászok közben a teljesítményemen. Megint sikerült kicsit bemutatkozni.
- Ha esetleg készítenél ... addig én átöltözöm ... nem leskelődni ám! - tolom ki a fürdőből, amíg megoldom az átöltözést.
Mondjuk kicsit bátor feltételezés volt, hogy megy ez egyedül is. Mire leszenvedem magamról a csurom vizes, testemhez tapadó felsőt, úgy, hogy közben ráz a hideg, és szédülök is, egészen kimerülök. De gyorsan felhúzom a köpenyt, hogy legalább már felülről rendben legyek. Szinte élvezet a száraz ruha a testemen.
De még ott a farmer, amit le kell szednem szintén. Szeretem az emberi ruhákat az emberi világban, a farmer meg jó erdőjárásra is, nem kényes, sokat bír. De vizesen iszonyat merev és nehéz is tud lenni. Csak az egyik lábamat tudom még kihúzni, amikor megbillenek, és csodás irányérzékkel belezúgok a kádba, magammal sodorva a széléről a szappantartót is. Dübörgés, csörömpölés, majd egy fájdalmas nyögés tőlem a végére.

Nestor tényleg elemében van. Azon már a lány is csak nevetni tud, ahogyan a tündér tolja kifelé, hogy ne leskelődjön.
A konyha tényleg olyan, amilyennek gondolta. A legmodernebb felszereltség. Tényleg túlzásnak tűnik, hiszen itt alig fognak a vérfarkasok a kukta szerepért ácsingózni, és bár Laura valamennyire elboldogul a konyhában, azért nem az a tip-top háziasszony típus. Bár a tündér meghűlni nem fog, a hársfa teának van egy kellemes íze egyébként is, még akkor is, ha nem teszünk bele semmilyen ízesítést. A modern eszközökkel aztán kicsit nehézkes lenne megoldani a tea főzést, így marad az egyszerű vízforraló, és porcelán kancsó megoldás, hogy leforrázhassa a tea alapot. Ha cukor nem is, egy kis citrom, és tej kerül a tálcára, amin Laura felszolgálja a teát a nappaliban. Nem akarja kínozni a tündért, ezúttal ő is cukor nélkül fogja inni. Azok után amit Nestor tett érte, ez a legkevesebb, amivel viszonozhatja.
Mire a tündér megérkezik már két porcelán csészében gőzölög a forró hársfa tea. Semmi mesterséges anyag, semmi mesterséges dolog. Fém, porcelán. Bár a fémet nem szereti, de az nem is árt a tündéreknek.

A megérkezéssel gondok vannak, mert a fürdőkád roppant marasztaló tud lenni, ha az ember alig áll a lábán, és a lábai egy igen erős farmerral valahol térd körül vannak összefogva, és egy fürdőköpeny tekeredik rá, elzárva az utat a kezek elől, hogy megpróbálhassák rendezni a helyzetet.
Mire sikerül egyáltalán megfordulnom, mert ugye fejest estem bele, még mellém és a szappantartó mellé költözik a tusfürdő flakonja is, és aztán megérkezik a zuhanyrózsa. Ez utóbbi a fejemre.
- Au! Wáhhh!
A két ütés egymás utána részegséghez hasonló állapottal együtt végül eléggé eltompít, és már igazából nem igazán tudom, hogy mért is vagyok itt, és amúgy is kényelmes dolog heverészni, innen már lejjebb nem eshetek.

A tervekkel az a baj, hogy sokszor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan várjuk. Odáig minden rendben megy, hogy Laura kitölti a teát, és várja a tündért, de a földrengés az valahogy nem volt kalkulálva a ma estébe. A másik lehetőség, hogy Nestor veszítette el az egyensúlyát, és akkor lehet, hogy baja is esett, mert ha meg nem is betegszenek, azért megsérülni megsérülhetnek.
Először csak kopogás, aztán Laura inkább a biztonság kedvéért bekukucskál, hogy mi a helyzet. A helyzet rosszabb, mint gondolta. A tündér emelgetés, és a tündér cipelés messze túl mutat a lány lehetőségein.
Jön a következő felvonás, a vérfarkas fogás. Nem olyan egyszerű leimádkozni egy morgolódó és a sérelmeit emlegető vérfarkast a hálószobából, ahova bevackolta magát, még nehezebb rávenni, hogy segítsen a tündért felszállítani a másik hálóba. Meg persze aztán az is kérdéses, Nestor mennyire van magánál, vagy mennyire fog tudni bármennyire segíteni, esetleg akadályozni, hogy segítsenek rajta. Valószínűleg a tündérnek már csupán egy kiadós alvásra lesz szüksége reggelig.

Mikor Laura visszafordul a fürdőszoba ajtóból, egy másik vérfarkast lát a bejáratnál éppen belépni.
Mivel az alagsori farkas falkatag, már egy ideje érzékeljük egymást, tudja, hogy én közeledem, így szabad utat kapok. Bárki más már feltehetőleg fennakadt volna az őrségen. Viszont azt is érzékelem, hogy a kolléga eléggé morcos hangulatban van. Valami olyasmi érkezik telepatikusan, hogy "Tündérek ... cöh ..." és az undor mélyről jövő robosztus érzése..
- Hello!
Egy eléggé koszos farmer és egy átizzadt, viseltes póló van rajtam, a dél-afrikai dzsungelből a kapun keresztül alig pár perc az út Triesztbe, illetve a város széle mellé kilépni. Meglehetősen kényelmes módja az adatok eljuttatásának, és amúgy is megígérte, hogy jövök. A Cruval történt beszélgetés után meg még inkább vannak okaim arra, hogy itt legyek.

Szegény Nestort alaposan elintézte a diós kifli és a fagyi. Arról sajnos sehol nem lehet hallani, hogy a tündéreket ennyire felpörgeti a cukor, és végül egy részegséghez hasonló állapotba kerülnek tőle.
Szerencsére a következő mágus-farkas háborúra már nem kerül sor. Laura nem várt vendéget, hiszen valószínűleg senki nem tudja, hogy ő itt lakik, vagyis hát. Azt már valószínűleg mindenki tudja, hogy bolondok költöztek ebbe a házba a ma esti előadás után, de azt nem igen tudhatja senki, hogy kicsodák is azok a bolondok.
A következő kérdés így aztán adja magát, ahogyan vendég érkezik, elég célirányosan.
- Lio?
Elvégre más nem nagyon lehet. Azt valószínűleg még a vérfarkasok sem kalkulálták bele az őrségváltásba, hogy egy tündér, és egy mágus közös erővel egyetlen délután alatt kikészít egy vérfarkast idegileg.
A kérdés csak addig marad kérdés, amíg aztán Lionel nem köszön. A hangja már elég egyértelműen elárulja, hogy ő a nem várt vendég.
- Szia. Történt valami?
Laura alapvetően örülne Lionel látogatásának, csak hát a farkas úgy távozott, hogy sok dolga van, és sürgős is. Nem számított rá, hogy ilyen hamar viszont látja, ez pedig valószínűleg azt jelenti, hogy újabb bonyodalmak történtek.

Laura amint meglát, rögtön aggódik. Mondjuk joggal. De igazán nagy baj még nincs. Még ...
- Hoztam a felmérési adatokat.
Igen, végeztem a felméréssel, kb. fele annyi idő alatt, mint terveztem, mert Cru úgy felhúzott, hogy inkább éjt nappallá téve dolgoztam, csak minél hamarabb mehessek a közeléből.
Odalépek a lányhoz, és egy csókot nyomok a homlokára. Nem azért nem kap többet, mert nem örülök neki, hanem mert ilyen koszosan és izzadtan nem akarom ölbe kapni.
- Nestor is itt van? - szippantok bele a levegőbe.
Ő lenne az a tündér, aki kiborította Alfot?
Leeszem a hátizsákomat, és kicipzározom, hogy elővehessem belőle a dossziét.
Fáradt vagyok, és az a tervem, hogy most pár napig még itt maradok, és segítek Laurának értelmezni a munkámat, ami itt-ott letisztázásra szorul valószínűleg. De már minden adat megvan, és itt mégiscsak jobb lesz dolgozni, mint a dzsungel közepén.

Akkor szerencsére semmi baj nem történt. Lionel váratlan felbukkanása, és a kissé viseltes megjelenés joggal adott okot az aggodalomra.
Ilyen gyorsan befejezte volna a felméréseket? Az szinte csodaszámba megy. Elméletileg egy hatalmas területről van szó, ami még a dzsungel uralma alatt áll, és ott még egy vérfarkasnak sem olyan könnyű közlekednie.
A lány örül a gyengédebb, közvetlenebb üdvözlésnek, és azt is megérti, ha most nem rögtön a kettejük kusza kapcsolata kerül előtérbe.
- Igen itt van Nestor is, de azt hiszem megint én rontottam el a dolgokat.
Nehéz vallomás jön, hiszen egy délután alatt kikészítette a vérfarkast vámpírok nélkül is.
- Elmentünk egy fagyizóba. A farkas nem szereti az édességet, a tündér meg olyan lett tőle, mint aki berúgott. Én meg, hát szóval... nem tudtam, és kicsit piszkáltam a vérfarkast, hogy fél egy tál fagylalttól, Nestort meg nem kellett biztatni. Ő most már mélyen alszik.

Meghallgatom a beszámolót. Ma költöztek be, elvileg. Szó se róla, nem tétlenkedett a kisasszony.
- Ügyes vagy. - jegyzem meg befelé nyelve a nevetést. - Szeretnék veled beszélni egy-két dologról, ha nem vagy még nagyon fáradt. De előbb lezuhanyozom, és átöltözöm. Elvileg vannak itt ruháim valahol ... - körbepillantok - még nem ismerem a házat. De ha fáradt vagy, akkor beszélhetünk holnap reggel is, annyira nem sürgős.
Nestor valahol a közelben van, érzem. De hol alszik?
Benézek a fürdőbe, ahová Laura kukucskált be amikor megérkeztem.
- Hoppá!
Még elég kevés alakot láttam ennyire kiütve, és tündért meg végképp egyet sem. Halkan, szakaszosan nevetgélek a látványon, és megcsóválom a fejem.
- Őt majd én eltakarítom.
Mégsem zuhanyozhatok úgy, hogy a tündér a kádban alszik ... Belépek a fürdőbe, és lerángatom a srácról a vizes nadrágot. Ruhában zuhanyozott? De a kád nem vizes ... Ráadom rendesen a köpenyt, felnyalábolom a vállamra dobom, és felballagok vele az emeleti hálóba, lerakom az ágyra, és aztán megkeresem a ruháimat, azokkal térek vissza.

Hát ezt nem biztos, hogy a farkas is így gondolja, vagy Nestor amikor felébred. Sajnos a jelek szerint a vérfarkasokat akármilyen sok mindenre felkészíttették, a mágus lányok nem szerepeltek a tananyagban.
Nestor meg. Ha valóban úgy hat rá a cukor, mint az emberekre az alkohol, akkor holnap reggel ebből hatalmas fejfájás, szédülés, és igen csak rossz közérzet lesz.
Ez viszont az a pont, ahol ő valóban elég galibát csinált, és jobb ha többet nem segít.
- Szerintem én akkor megvárlak a nappaliban. Készítettem hársfa teát, talán már el is hűlt.
Amíg Lionel ágyba teszi Nestort, és letisztálkodik, addig nem marad más vissza, mint új teát készíteni. Az ugyanis melegítve nem jó. Most viszont már nyugodtan kerülhet a tálcára cukor, de még egy kis méz is, ki hogyan szereti a teát. Ez valahogy hosszú beszélgetésnek ígérkezik, hiszen nem valószínű, hogy késő este a felmérési anyagokról lenne szóra, arra ott lesz az egész holnapi nap, és bőségesen elég is lesz majd rá.
Mire Lionel végez, Laura már az egyik fotelba kuporogva kortyolgatja a forró mézes hársfateáját.

Mennyei érzés lezuhanyozni! Általában elvagyok a természetben, de főleg fenn északon. Ott hűvösebb az idő, és az erdő kevésbé kusza. Ott valahogy könnyebb tisztának maradni. Itt meg, ha le is mosakodtam, tíz perc, és újra csorgott rólam az izzadtság. Gazdaságilag jó hely, de nem lesz kellemes itt élni, azt már látom. De a semminél jobb, és azért egy normálisan megépített házban, bizonyos civilizációs vívmányok bevezetése után minden bizonnyal itt is elviselhető lesz az élet.
Immár tisztán és felfrissülve ülök le Laurához, és kezembe fogom a teámat.
- Köszönöm! Először is egy fontos dolgot kell neked elmondanom, amit már a menekülttáborban is tudtam, csak mivel nem számítottam rá, hogy találkozunk, nem mertem az illető belegyezése nélkül megemlíteni a dolgot. A belegyezését most sem bírom, de úgy összevesztünk, hogy ez már nem igazán érdekel. Szóval Thorsen él. Együtt vettünk részt az akcióban. A mágusok megmentették, de halálhírét keltették, hogy elkerüljék a bonyodalmakat és a kiadatási kérelmeket. Ez most még gond, de ha nem lesz per, akkor az ügy szépen elül majd. Szóval nem küldtél a halálba senkit. Feltehetőleg nemsokára majd megjelenik itt is, és nem lesz túl jó véleménye rólam. Ez lesz majd a másik dolog, amiről beszélnünk kell.
De most abba még nem kezdek bele, mert egyenlőre Laurának elég ennyi infó is.

Lionel lassan előkerül. Az ő segítségével sokkal könnyebb volt megoldani ezt a váratlan helyzetet. Legközelebb majd jobban odafigyel a tündérekre, és a cukorra, főleg akkor, ha egy helyiségbe kerülnek. Nem tudja hibáztatni Nestort a torkoskodásért, hiszen ami finom, az finom. Ártani meg igazán nem árt vele senkinek, ha egy kicsit énekel, meg jó kedvet csinál maga körül. Na jó. A vérfarkasok ezt nem értékelik.
Lio elbeszélése. Valahol megkönnyebbülés, és ez szinte érezhető. Mintha kövek gördülnének a lány szívéről. Számító, önző kis dög, de sosem volt gonosz. Akármennyire utálta is Thorsent, akkor sem akarta a halálát sosem.
- Szóval újabb hazugságok.
Nincs benne semmi meglepő. Az apja egész élete a hazugságokról szólt, hiszen semmit nem mondhatott el a családjának a munkájával kapcsolatban. Minden szigorúan az államtitok besorolás alá esett. A hírszerző pálya aztán valahogy családi tradíció lett.
- Köszönöm. Sokat jelent, hogy legalább ezért nem vagyok felelős.
Foglalkozni viszont nem akar tovább az egésszel. Laura már csak szabadulni akar a mágusoktól, a birodalmuktól, a titkaiktól, meg a hazugságaiktól. Tulajdonképpen azt sem tudta, ki a bánat az a Thorsen, csak azt tudta, hogy valami befolyásos nagykutya, ha folyton az apja körül lóg, és annyira jó barátok lettek, amennyire az csak a közös akciókkal volt magyarázható.

Eddig jó. Ami most jön, az sokkal nehezebb lesz már elmondani.
- Nos, Thorsen szintén hozzáfért a vizsgálati anyagaidhoz, és ismeri a történetet, amit te elfelejtettél. Nem tudom, hogy amikor megjelenik, mennyit akar majd neked elmondani belőle. Mivel te nem akarsz ezekre a dolgokra emlékezni, én ezt szívesen tartanám tiszteletben, de annyit kérnék tőled, hogy ha az ő szájából hallod majd a történetet, tartsd észben, hogy ő nem igazán kedveli a fajtánkat. Már találkoztunk pár hete, akkor is megpróbált megölni. Most annyit közölt velem a beszélgetésünk végén, hogy nem vagyok méltó arra, hogy egy vadász végezzen velem, reméli, hogy majd a vámpírok megteszik helyette. Szóval szeretném azt kérni, hogy ha megjelenik, és megosztja veled a történetet, ami nem akarsz hallani, akkor mielőtt ítéletet mondasz rólam, kérdez meg kérlek engem is!
Nos, nem nagyon tehetek mást, így maradhatok korrekt, hogy közben azért magamnak is adok némi esélyt arra, hogy legalább Laura szemében nem leszek egy aljas féreg.

Abban nincs semmi meglepő, hogy Thorsen abba olvas bele, amibe csak akar. Furcsa egy mágus. Igazán sosem derült ki, hogy ki, vagy mi is ő valójában, csak az, hogy szinte mindenkit ismer a birodalom nagy öregjei közül, és valami közös ügye a legtöbbjükkel volt is. Persze az hogy mi, az természetesen titok, ahogy minden egyéb is Thorsen meg Laura apja körül. Talán ezért is értették meg annyira egymást. Versenyezhettek volna kinek van több titok az életében.
- Miért jönne ide?
Ez az első kérdés, ami felvetül Laurában.
- Thorsen apám barátja volt, csak borzasztóan befolyásos. Velem sosem foglalkozott igazán. Sőt, ha ő feltűnt, akkor általában bezárkóztak apám dolgozószobájába, vagy apám is eltűnt utána hetekre.
Laura pont ennyire ismerte azt a mágust.
- Apám halála óta nem is hallottam felőle. Az első találkozásunk valószínűleg az lehetett, amiről a periratban is szó van. Amikor "felbéreltem" a vadászt. Sose tudtam, hogy ő egy vadász.
Hogy mindezeket miért mondja el Lionelnek? Mert elege van a hazugságokból, a titkokból, ezek a dolgok rabolták el a lány egész életét.
- Nekem elegem van ebből az egészből.
Böki ki aztán a lány kétségbe esetten.
- Én kértem, hogy maradjon titokban az, amire nem emlékszem. Nem tudom miért így oldották meg a tündérek.
Fogalma sincs mennyi ideje maradt még addig, amíg a hadbírósági huzavona elkezdődne, de azt legalább szerette volna nyugodtan, békességben eltölteni.
- Miért akarnának téged elkapni a vámpírok?
Ez megint egy igen jó kérdés. Oké, vérfarkas. Na de ez még nem ok arra, hogy vadásszák a vámpírok. Van elég vérfarkas a világon.
- Most már tudjuk, mit szeretnék én, tudjuk mit akar Thorsen. Mit szeretnél te?
Alapvetően örült Lionel látogatásának, de így most csak újabb bonyodalmakat hozott az egész.

- A tündérekhez már csak a belső vizsgálatok után kerültél, amikor felfedezték azt az elszúrt varázslatot és a nyomait, meg a következményeit. Elég sokszor kihallgattak Rómában, én úgy tudom. De erről nincsenek pontos információim.
Hogy mért akarnak kinyírni a vámpírok? Rengeteg okuk lehet rá.
- A vámpírok nem kedvelik a farkasokat, és én már korábban is eléggé ismert voltam. De most itt van ez az akció. Te felfedezted az emberkereskedők táborát, én meg részt vettem az akcióban, ami felszámolta. Nyilván nem vertük nagydobra, de azért ezt ki fogják deríteni, főleg, hogy a történet fele benne vagy egy csomó vizsgálati anyagban, ami ugye egy általuk indított perhez kapcsolódik. És a menekültek ügyében is elég tevékenyen részt veszek, azaz segítek olyan embereknek, akik az ő szemükben szökevények. Szerintem ez éppen elég ok, hogy holtan akarjanak látni.
Ez eddig könnyen ment. Hogy én mit szeretnék? Na, ez már egy sokkal érdekesebb kérdés.
- Én szeretnék segíteni ezeknek az embereknek, és a népemnek. A személyes sorsom nem érdekel, Laura. Egyszerűen képtelen vagyok azzal foglalkozni, amikor ennyi gond van köröttem.

Ahogyan kezd megint egyre inkább előjönni a per, és a gondok, úgy múlik el a kellemes délutánnak még csak az emléke is. Ezekre sem emlékszik, a tündérek minden mással együtt ezt mind törölték.
Az valahol érthető, hogy a vámpírok nem fogják megköszönni, ha bele lett rondítva az emberkereskedelemmel kapcsolatos üzletükbe.
Még csak nem is azt a választ kapja, amit szeretett volna. Persze fogalmazhatott volna ő is pontosabban, ahogyan Lionel is valószínűleg tudta, hogy a lány mire érti a kérdését.
- Értem.
Azt természetesen nem róhatja fel a vérfarkasnak, hogy nem akar még érzelmi bonyodalmakkal is foglalkozni, amikor forog körülötte a világ körülötte.
- Nem érdekel mit mondana Thorsen. Ha annyira kíváncsi lennék azokra a dolgokra, akkor belenéznék varázslattal az emlékeidbe. Bármikor megtehettem volna. Ő is mágus pontosan tudja. Azt sem igazán hiszem, hogy fel fog bukkanni, hogy bármit is elmondjon nekem. Az sem érdekel, amit te mondanál. Volt egy kérésem. Tartsátok tiszteletben. Te is. Ő is. Az pedig, hogy rólad milyen kép alakul ki bennem, csak rajtad múlik. Gondold ezt át.
Laura visszateszi a teás csészét a tálcára, ő itt fejezte be a beszélgetést.
Hosszú volt ez a mai nap, és ne is a legmegfelelőbben zárult. Ha most ezt itt tovább folytatnák, az egészen biztos, hogy semmi jóra nem vezetne, és nem tenne jót a következő pár napban majd a közös munkának sem.

Már megint ugyanaz a nóta. Ő a kérdésére pozitív érzelmeket várt tőlem, mondjuk azt, hogy "szeretlek és örökké veled akarok élni", vagy valami ilyesmit, és mivel nem ezt kapta, máris zárás van, és hárítás. Hányszor fogjuk még ezt a kört lefutni?
- Nyilván tiszteletben tartom, ezért nem kezdtem bele a magyarázkodásba. - bólintok komolyan. - És nem is fogom most már felhozni neked ezt többet.
Aztán azt, hogy Thorsen felbukkan-e vagy sem, kiteregeti-e a szennyest vagy sem, és Laura hisz-e neki vagy sem, majd meglátjuk. Nekem most volt egy kérésem. Nem mindhalálig tartó szerelem, nem valami epikus nagy ügy, csak egy meghallgatás, ha a dolgok rosszra fordulnának. Majd meglátjuk, megkapom-e, mert eddig ez nem volt jellemző.
- Tetszik a ház?

Ha Lionel ejti az ügyet, akkor a fagyos hangulat is kienged. A mágus lány már eldöntötte, hogy nem akar ezzel többet foglalkozni. Mással sem lenne szívélyesebb, ha feszegetni kezdi a témát.
- Köszönöm.
A farkas még egy hálás mosolyt is kap. Eddig úgy tapasztalta, hogy Lionel mellette áll, és tartja a szavát.
- Talán még túlzás is. Gyönyörű minden. Nézted a konyhát?
Így már lehetőség van egy sokkal oldottabb, és kellemesebb beszélgetésre is.
- Már tudjuk, hogy ti véresen szeretitek a húst, és amennyit én eszek. Itt egy hadseregre is lehetne főzni.
- Egy igazi luxus apartman. Amikor azt mondtad, szereztek egy kis házat, nem is gondoltam volna, hogy egy luxus nyaralás lesz belőle. Talán ha a munka mellett lesz időnk, megnézhetnénk a tengerpartot.
A víz minden bizonnyal hideg, de a vérfarkast ez nem fogja zavarni, Laura pedig Máltához van hozzászokva.

- Nem én azt mondtam, hogy akár nyersen is megeszem, ez nem ügy. - javítom ki kellő komolyságot színlelve. A kaja egy komoly ügy. - És a lakás nem csak a tiéd, úgy tervezem én is maradok pár napot. Nestor nem tudom, hogy tervezi, elvégre nektek is vannak közös ügyeitek. És még befuthatnak ide páran, akik egyéb vonalakon a projekten dolgoznak.
Ha így vesszük a ház nem is olyan nagyon nagy. És lesz itt forgalom is rendesen.
- A tengerpart jó ötlet.
Kell egy kis kikapcsolódás, séta, lazítás.
Szívesen magamhoz húznám most Laurát, és elmerülnék az illatában, a közelségében. De nem lenne tisztességes. Most igazából nekem bármilyen gyengédebb női jelenlét megfelelne, nem pont rá vágyom, neki meg esetleg túlzott reményei lennének a helyzetből adódóan. Én most csak fáradt vagyok, törődött, és valamilyen szinten sebzett.
- De mára talán szerencsésebb lenne már aludni térni.

Hát most lesz lehetősége Miss Brizzi tanfolyamja nélkül is többet tanulni a fajokkal kapcsolatban. Vérfarkasok, tündérek. A vámpírok nem hiányoznak, és igazából már csak az alakváltók maradtak ki a listáról.
- Valahogy majd csak megoldjuk, hogy mindenkinek megfelelő legyen.
A jövőt felvázolva viszont már érthető ez a hatalmas ház. Ha ekkora lesz a sürgés-forgás, akkor még talán kicsinek is bizonyulhat majd.
Tökéletes nap lehetett volna. Felbosszantott egy vérfarkast, egy tündér végig mókázta a délutánt, és még Lionel is befutott. Milyen kár, hogy agyon lett csapva az egész megint a Brazíliában történtekkel, és a bírósági üggyel.
- Pedig most szörnyű veszélyek elé nézel. Kénytelen leszel azt enni, amit én főzök.
Ez lehet, hogy így már sokkal komolyabban hangzik. Laura nem egy konyhatündér, de mivel a tündérek minden bizonnyal könnyedén elélnek a természet ajándékain, a vérfarkasok pedig ahogyan már hallotta igen csak széles skálán képesek a körülményekhez alkalmazkodni, mindenkinek az fog a legkevésbé fájni, ha ő veszi a konyhát birtokba.
Valóban talán ideje lenne lepihenni, de némi gyengédség a lánynak is sokkal jobban esett volna, mint megint szembenézni azzal, mi történt, és mi történhet hamarosan.
- Talán igazad van. Menj csak. Tiéd a halószoba. Én most meg leszek itt is.
Semmi kedve bezárkózni, és a nappaliból csodás kilátás nyílik az udvarban fürdő holdfényre. Kellemesebb lesz azt nézve elaludni, mint a falakat bámulni egyedül.

- Kitiltasz a konyhából?! - adom a rémültet. - Ezt mégis mivel érdemeltem ki?
A szobafelosztáson meg már csak vigyorgok.
- Laura, láttad, hogy aludtam a táborban. Kb. ugyanez ment a dzsungelben is. Szerinted zavart? Mars fel a szobába, az a tiéd.
Azért egy ölelés és "jóéjtpuszi" most is jár, hogy már megmosdottam, nincsenek is negatív felhangjai a dolognak. Az ölelés bensőséges, a puszi mellé pedig egy kis cirógatás is jár.
- Én remélem, hogy hamarosan helyre kerülnek a dolgok, és mindenki jobban fogja érezni magát. Holnap sétálunk is, dolgozunk is, főzünk valamit együtt ... jól hangzik, ugye?

- Kukta még lehetsz, ha jó leszel.
Aztán az sem kizárt, hogy ő fog kuktáskodni Lionelnek. Vérfarkas. Akármilyen öreg is lehet, akár több száz éves is. Azt még Laura is tudja, hogy a vérfarkasok már nem öregszenek.
A szoba felosztással kapcsolatban már kezdődne a tiltakozás, hiszen ő most valóban inkább a nappalit választotta volna. Egy öleléssel, meg egy jó éjt puszival persze le lehet szerelni.
A lány is bújós hangulatban van, de ahogy vége a meghitt pillanatoknak ő is azonnal elkezd kibontakozni, és távolabb lép. Megígérte, hogy meghagyja a dolgok irányítását a farkasnak, és tartani is fogja a szavát.
- Igen, én is remélem.
Pár nap pihenés, nyugalom, egy kis munka jól fog jönni. Kicsit olyan lesz, mintha megint normális életet élne, és nem éppen menekülne az egész világ elől. Néha már az is elég lehet, ha pár percre el tudunk feledkezni a körülöttünk tomboló viharról, és a sötét fellegekről.

Amint Laura felmegy a szobájába, én még kiülök egy kicsit a medence mellé. Nemsokára megjelenik Alf, és leül mellém. Nem kellenek szavak a beszélgetéshez. A maga szögletes stílusában elmondja, hogy micsoda bolondokháza volt itt a mai napon, de mivel én csak vigyorgok az egészen, mint a tejbe tök, a végén már ő is megenyhül, amit egy "szelíd" hátbavágással ad a tudtomra.
~ Ezt a melót sem vállalnám be másnak, csak neked, kölyök!
~ Ezt a melót nem nekem csinálod, Alf, hanem minden farkasnak.
Ebben maradunk, ő elmegy őrködni, én meg elnyúlok a csillagos ég alatt, és pár pillanat múlva már alszom is.

Hajnalban a madárcsicsergés ébreszt. Még csak dereng az ég alja, szinte teljesen sötét van. Nem aludtam túl sokat, de kipihentnek érzem magam. A trópusi hőség után jól esett a hűvös levegő, mert az otthonomat idézi. Még nem akarózik felkelni, heverészek egy kicsi mozdulatlanul, aztán végül felkelek, és csak felderítem a konyhát. A manók telepakolták a hűtőt, és a kamrát mindenféle vegán dologgal, hús egy falatnyi sincs közötte. Nem baj, ezt majd veszünk a tengerparti séta alatt. Azért részlegesen megkegyelmeztek nekünk, mert tojás az van. Nem értem, a bébiket mért lehet gyilkolni, a felnőtteket meg mért nem, de ez most nem is érdekes. Előkészítek mindent egy jó kis zöldséges-hagymás omletthez, de nem sütöm ki, majd csak ha Laura előkerül.

Korán kelésben versenyezni egy farkassal nem lenne érdemes. Úgy meg végképpen nem, hogy sokáig i tartott, amíg Laura el tudott aludni.
A reggel már sokkal kellemesebb. Kezdetnek rögtön indulhat egy frissítő fürdőszobai látogatással, amitől máris sokkal jobban érzi magát. Bár még sok minden van, amit be kellene szerezni, hogy a kép tökéletes legyen, de a tisztálkodás mindenképpen üdítően hat.
Abban már nincsen semmi meglepő, hogy vérfarkast talál a konyhában. Erre fejleményre számítani lehetett. Ha egyszer kitiltotta, biztos ott lesz, és persze valószínűleg egy vérfarkasnak sokkal nagyobb az étvágya is, mint egy ilyen légies mágus lánynak.
- Jó reggelt nagy gonosz farkas.
Ezt a leheletnyi csipkelődést nem lehetett kihagyni. Laura pedig azonnal hozzálát felmérni a terepet. Zöldség, gyümölcs, tojás. Számára tulajdonképpen tökéletes repertoár nem csak egy reggelihez, de még akár egy ebédhez is. Elég ritkán eszik hús ételeket, és akkor is inkább csak a tengeri finomságokat részesíti előnyben.
Lionel szinte mindent odakészített. Ez így talán mindenki számára tökéletes lesz. Hús ugyan nincs benne, csak tojás, de az elég lehet a farkasoknak, hogy megegyék, és Nestort sem fogja biztosan bántani.
- Felfogadsz kuktának?
Lehet folytatni a csipkelődést, bár a csibészes mosoly mellett valószínűleg Lionel sem fogja komolyan venni.

- Morr! - válaszolom a köszönésre, és kihúzom magam, hogy még nagyobbnak látsszak. Aztán végigmérem a kérdésre a lányt, mint aki az alkalmasságát próbálja első látásra megsaccolni. - Nem ám mágikus bájital készül itt, boszorkány! - figyelmeztetem zord tekintettel. - De esetleg megengedem, hogy elmosogass majd. - adom meg az engedményt kegyes hangon.
Alágyújtok a serpenyőnek, és nekiállok megpirítani a hagymát. Aztán hozzáteszem a zöldségeket, és azokat is kicsit megfonnyasztom. Utána kiteszem őket egy tányérra, és beleöntöm a tojásos sajtos keveréket a serpenyőbe. Amikor az omlett már elkezd szilárdulni, akkor teszem vissza a tölteléket az egyik felére, megszórom még reszelt sajttal, aztán a másik felét ráhajtom. Így sülhet még egy ideig, a sajt a belsejében megolvad és összeragasztja a két felét.
Az illatokra megjelenik Alf is.
- Jó reggelt! Ügyeskedsz, kölyök?