Menekülttábor

Van amikor egyszerűen csak megáll az idő. Van, amikor egyszerűen csak megtörténnek a dolgok. Laura sem tudja, meddig tart, amíg képes lesz túltenni magát azon, hogy az elmúlt időszak minden feszültsége egyszerre tört ki rajta. Sosem volt ilyen. Mindig úgy gondolta, hogy inkább elvágja a saját torkát, sem hogy valaki bőgni lássa. A farkas közelsége mégis nyugtatólag hat rá. Amikor végül vége a sírásnak, megint csak zavarban van. Nem gondolta, hogy lehet még olyan helyzetben férfival, amit nem fog tudni kezelni, de most fogalma sincs, mit kellene tennie, vagy mondania. Végül aztán csak megpróbál kibontakozni az ölelésből, és letörölgetni a könnyeket. Milyen kár, hogy ezúttal nincsen smink, amit elmoshattak volna. Ezúttal nincsen semmi, csak ő maga. Semmi színjáték.
Végül aztán zavarában sikerül talán a leglehetetlenebb dolgot megtalálnia.
- El fog hűlni a hús. Úgy nem az igazi.
Bár a menekült tábor körülményei nem a legvarázslatosabbak, amit fűszerként talált, megpróbálta ízesíteni. Vadhús pácolva az igaz, de napokat azért még Lionel sem aludt volna át, hogy ideje legyen pácolni. Egyébként meg. Már megint mit csinál? Mikor törődött ő bárki mással magán kívül? Valami itt nagyon nincs rendben.

A hús ... Ahha ...
- Nem baj, farkas vagyok, nyersen és véresen is megeszem. - felelem, ami persze azért erős túlzás, mert emberi alakban azért ilyesmi roppant ritkán fordul elő. Mindenesetre tökéletes kifogás arra nézve, hogy hagyjuk azt a szerencsétlen hússzeletet a francba. Hiába lépett el tőlem, utánalépek, és megint magamhoz húzom.
- Ennyi volt? Kellett egy váll, amin kibőgheted magad? Ezért ücsörögtél itt húst sütve? Ja, meg egy bocsánatkérés. Miért is? Szeretném kideríteni, hogy hogy állunk most egymással. - nincs harag a hangomban, sem fenyegetés, inkább egy kis "átlátszó vagy babám" feeling.
Gyerünk, teregessük kicsit serényebben, a hús megvár, éhes sem vagyok, és van mit tisztázni azért.
- Laura, én emlékszem mindenre, és amikor elváltunk, valószínűleg én voltam az utolsó férfi, akinek el akartad volna áztatni az ingét.

Halvány, nem túl meggyőző mosoly.
- Hát ha tudtam volna, hogy angolosan szereted, nem sütöm át teljesen.
Lionel utána lép, és egyébként sincs hova hátrálni, és amúgy sem akar. Kivételen jólesik a törődés. A tündérek valamit nagyon elállítgattak benne.
A következő szavakra aztán mégis kénytelen lesz a férfi szemébe nézni.
~ Hogyan állunk egymással? Tehát van olyan, hogy mi, vagy volt olyan, hogy mi?
Nem csak ő képzelődött volna? A farkas tényleg érzett iránta valamit? A baj csak az, hogy fogalma sincs hogyan kell kezelni az ilyen dolgokat. Soha életében nem volt még érzelmi kapcsolata senkivel sem.
- Én tényleg nem emlékszem semmire.
Nehéz ezt megfogalmazni. Nehéz ezt összeszedni. Mit mondhatna? Hogyan fogalmazhatná meg?
- Hogyan állunk egymással?
Sokkal egyszerűbb visszapostázni a kérdést a feladónak. Nincs ebben semmi számonkérés, tényleg szeretné tudni ő is, hogy vajon Lion mit gondol erről, és sokkal kevésbé fájdalmas ezzel úgy szembesülni, ha még az előtt forráznák le, hogy bármi olyasmin kezd képzelegni, amiről soha szó sem volt, vagy hogy kiadná magát.

- Nem emlékszel? Huhh - sóhajtok megkönnyebbülve - Akkor sehogy. - és úgy teszek, mint aki rögtön ott is akarja hagyni a csajt.
Persze ez csak egy játék, és alig egy másodperc telik el, mire elvigyorodom.
- Nem, sajnos ez nem ennyire egyszerű. Jelenleg őszintén szólva fogalmam sincs nekem se. De majd kibogozzuk.
Leülök valahová, és az ölembe csüccsentem a lányt.
- Bocsánat, de először szeretném, ha úgy tekintenél rám, mint a nagyon, nagyon öreg, vénséges vén nagypapádra, akinek bármit el lehet már mondani, mert nagyot hall, lassú a felfogása, és amit megért, az is öt perc múlva elfelejti.
Korban passzol a dolog.
- Szóval nem emlékszel semmire, mégis úgy véled, hogy bocsánatot kell kérned tőlem. Nem emlékszel semmire, de az ingemből facsarni lehetne a vizet. Nem tudom, mi lenne, ha emlékeznél. És biztos vagyok benne, hogy rengeteg olyan momentum van az elmúlt két hétben, ami jobb, ha örökre feledésbe merül. De azért légy szíves egy kicsit bővebben magyarázd el nekem, hogy mi a helyzet most veled.

Ahogy Lionel sarkon fordulna, Laura is kezdené azonnal építeni azokat a bizonyos falakat maga köré. Ez is fáj, de közel sem annyira, mintha letámadta volna, hogy micsoda szemétségeket követett el ellene, vagy mennyi kárt okozott a felelőtlenségével. Talán így is lesz a legjobb.
Mégsem így lesz. A farkas csak játszik vele, és hamar kiderül, hogy neki sincs fogalma sem arról, mi is a helyzet kettejük között. A következő események már kicsit gyorsak. Nehéz kicsit feldogozni Lionel hangulatváltozásait. Rendesen nem menne ez ilyen nehezen, hiszen nem is olyan régen nagy színésznő volt ő is, de most leginkább fogalma sincs róla, hogy kicsoda.
- Tényleg nem emlékszem. Csak a kezembe került a vizsgálati anyag arról, amit Párizsban műveltem, és tudom, hogy neked nagyon fontos az, amiért itt voltál. Neked, és a népednek is. Tartottam tőle, hogy itt is alaposan elszúrtam mindent. Az utolsó emlékem szóval, hogy...
Na tessék, most meg fülig pirul, mint egy ostoba szűzlány. Teljesen lehetetlen az egész.
- Szóval hogy egymásba gabalyodtunk fent a hotelszobában, és hogy lehetett volna közöttünk valami, de nagyon tartottam tőle, hogy ezt is tönkretettem. A tündérek az után mindent kitöröltek.

- Ó, értem. Egyenlőre minden jól megy. Nem akarlak áltatni, lehet, hogy elszúrtad volna, ha hagyjuk. De ez nem történt meg. Mármint az akcióval. Ami kettőnket illeti, ott mind a ketten elszúrtuk egy kissé. Legalábbis én így látom. Az a kérdés, hogy megelégszel a véleményemmel, vagy akarsz részleteket is? Mint mondtam, van, amire jobb nem emlékezni.
Én nem sokat tudok erről az egészről, egy csomó dolgot az elválásunk után csak áttételesen hallottam. A párizsi esetről már csak annyit tudok, amit a sajtó megírt.
- Amikor kibukott az ügyed, szó volt róla, hogy engem is letartóztatnak, de mivel diplomata vagyok, csak kihallgattak, és végül nem emeltek vádat. Szóval én sem vagyok büszke magamra. Sajnos az a fránya varászlat elég sok mindent kiforgatott.

Valahol megkönnyebbülés, hogy nem ment fuccsba az egész akció, csak azért, mert ő felelőtlenül varázsolgatott össze-vissza. Még inkább megkönnyebbülés, hogy Lionel nincs totálisan kiakadva rá.
- Nem. Azt hiszem nem akarok.
Vagy talán sokkal inkább biztos benne. Jobb ha nem tudja ott milyen szemétségeket követett el, mert abban valahol még mindig biztos, hogy nem Lionel miatt szabadult el a pokol. Az ő formája már csak ilyen. Ha talál egy férfit, akinek szíve is van, akkor az tuti vérfarkas.
- Örülök, hogy nem kerültél komolyabb zűrbe miattam. Nagyon elrontottam mindent azzal a varázslattal. Nem lett volna szabad akkor és ott megidéznem. Sosem használtam még azelőtt, és nem tudtam mi fog következni csak... csak annyi volt benned a fájdalom...
Még mindig könnyebb így, mint bevallani, hogy beleszeretett a farkasba. Azt még magának is nehéz beismernie. A következő kérdést viszont valakinek fel kell tennie, és Laurának könnyebb, ha nem neki kell válaszolni először.
- A mi dolgunkkal mi legyen?
Mert a jelek szerint Lionel is úgy gondolja, hogy volt olyan, hogy ők, és nem csak Laura képzelődött.

- Először is a varázslat olyan volt, mintha a mázsás követeket, amiket már évek óta hurcolok valaki levette volna hirtelen. Később visszarakódott mind, de akkor is ott pár óra, amikor fellélegeztem. Azóta tudom mihez mérni a dolgokat.
Ez egy fontos dolog, amit el kellett mondanom mindenképpen. Azzal a varázslattal én sokat nyertem, még ha utána zűrös is lett minden.
- Ami kettőnket illeti ... még nagyon keveset voltunk együtt ahhoz, hogy én bármit is mondjak, vagy érezzek. Illetve nyilván fontos vagy nekem, de nem szeretnék itt most bármiféle felelőtlen kijelentéseket tenni. Tudom, fordítva kellene lenne, a férfi ostromol, és a lány az, aki szemérmesen húzódozik, de én már nem lobbanok lángra olyan könnyen. Ahhoz túl sok a kő ...

- Sajnos én már a varázslatra sem emlékszem. A tündérek igen gondos munkát végeztek az emlékeim törlésénél, de...
Nagyon nehéz kimondani a szavakat. Kicsit olyan, mintha a tündérek nagyon sok mindent át is írtak volna benne. Laura sosem szokott törődni másokkal. Vele sem törődött soha senki sem. Ez valahogy így aztán csak kialakult.
- De örülök ha segíthettem.
Nem fogja ostromolni Lionelt. Most már tudja, hogy nem ezt szerette volna hallani, de azt is, hogy talán jobb is így.
Finoman ráteszi az ujját a farkas szájára, hogy ne mondjon már semmi mást.
- Így a legjobb. Én úgysem ígérhetek semmit. A saját kormányom eljárási protokollját ismerve ilyen esetekre valószínűleg kiadnak a vámpíroknak egy teljes memória törlés után az ügynöki munkámmal kapcsolatban. Már nem vagyok értékes többé a számukra, úgy viszont még kaphatnak értem valamit. Sajnos ez egy ilyen világ. De... azért remélem te nem felejtesz el...
Más úgysem fog emlékezni rá, miután a vámpírok kivégezték, és nem is hibáztathat érte senkit. Ő élt olyan életet, amilyet élt.

Van, amire még emlékszik a kis fruska. Vannak dolgok, amik nem változnak.
- Azért nem minden változott. Tudod egyszer már visszautasítottalak. Akkor is valami ilyesfajta önmarcangolás következett. - felelem kissé szemrehányóan, de marha nyugodtan. - És akkor még hajlandó voltam veled szenvedni, de már tudom, hogy azzal nem használok neked. Szóval ha nem hagyod abba a hisztit most rögtön, akkor komolyan megharagszom.

- Ebben most nincs semmi önmarcangolás. A hírszerzés főhadnagya voltam, mielőtt haza nem vágtam a karrieremet. Én nem csak úgy általában vagyok perbe fogható a fajbíróság előtt. Rám vár még egy hadbírósági ítélet is. Ismerem a hazám protokollját hasonló helyzetekben. Nem szeretik a lebukott kémeket, ha élve maradnak. Sokkal hasznosabb, ha meghal, vagy eltűnik. Egy újabb akta, ami miatt lehet csapkodni az asztalt. Én teljesen komolyan mondtam, hogy nem ígérhetnék semmit.
Laura nem játszik szerepet, nem színészkedik. A mágus birodalom nem a korrektségről, vagy a lojalitásról volt híres. Nagy hatalmú varázslók irányították, akik semmivel sem voltak jobbak, mint a vámpírurak. Akadt egy-két fehér holló, mint Galli, vagy Alexander Donovan, de ők már a kiveszőben lévő dinoszauruszok közé tartoztak.
- Sajnálom. Elég rossz benyomást tehettem rád, de én tényleg nem játszadozom veled.
Még hiányozna egy vallomás, hogy tulajdonképpen beleszeretett a farkasba, de az biztos, hogy Lionel nem hinné el neki.

- Laura, te még csak most végeztél, ott a popódon a tojáshéj. Akkora hatalmas államtitkokat biztos nem bíztak rá, amiért el kéne tüntetni. Nem kell ennyire túldramatizálni a dolgokat. Én úgy tudom, hogy ez az ügy odahaza már rég túlhaladt rajtad, és a messze feletted felett leng a kasza, ott röpködnek a fejek, és egyre feljebb. Márpedig egyetlen varázslat nem tud ekkora zűrt csinálni, ha nem volt már magától is. Szóval ki hal vagy, és túl angy a felhajtás körötted. Annyira sokat nem tudhatsz, hogy veszned kelljen, de ahhoz túl sokan tudnak rólad, hogy csak úgy el lehessen tüntetni. Túl sokan kérdeznék meg, hogy "na de hová tűnt Laura?"

- Hatalmasakat? Én gazdasági téren dolgoztam. Nem dőlne össze a világ, de lehetne ártani vele a birodalomnak, ha minden kitudódna, amit tudok. Azt sose mondtam, hogy körülöttem forgott a hírszerzés.
A többi része a dolgoknak viszont már őszintén meglepi a lányt. Fejek hullanak magasan? Ő az egészről nem tudott semmit sem. Nestor nem igazán avatta be a részletekbe, és Árkádiába ennyire nem jutottak át a hírek, hogy a madarak is erről énekeljenek.
- Elmondod mi történt pontosan odahaza? Én jó ideje Árkádiában voltam. Tulajdonképpen azon túl, amit a jelentésben olvastam semmiről nem tudok semmit. Se Brazíliáról, se a Mágus-birodalomról, se semmiről. Mintha átaludtam volna az egész időszakot.

- Nos, én tündér diplomata vagyok, nem mágus. Nem tudok túl sokat. Engem megkeresett egy Galli nevű férfi, aki biztos, hogy valahol a hírszerzésben, vagy valami különleges osztagnál dolgozik. Ő mondta, hogy egy ügy kapcsán szeretnének nekem kérdéseket feltenni, de semmit nem mondott többet, amíg el nem vitt egy helyre az országon belül. Ne kérdezd, melyik az, nem tudom, hol voltam. Sejtettem, hogy valahogy összefügg a mi kettőnk túrájával Dél-Amerikában, szóval nem emeltem kifogást. Galli eléggé zord volt velem az elején, én meg bizonyos dolgokról nem szívesen beszéltem, nem mintha bármit is titkolni akartam volna, csak én sem láttam tisztán, egyszerűen túl bizarrak voltak a történések. Végül megegyeztünk, hogy másképp csináljuk, és Ms. Brizzi ... hogy is mondjam ... belemászott a fejembe. Aztán elengedtek. Utána egy ideig csak a hírekből tájékozódhattam. Végül pedig pár nap múlva meghívtak, hogy vegyek részt az akcióban. Akkor mondtak el annyit, hogy elrontottál egy varázslatot, amíg együtt voltunk, és az kavarta össze a dolgokat, és hogy vizsgálati fogságban vagy tulajdonképpen. És Giulia még egyszer beszélt velem, arra volt kíváncsi, milyennek láttalak közvetlenül amikor megismerkedtünk. Aztán annyit mondott, hogy nem volt megfelelő a felkészítésed, és a szolgálatba lépésed körüli alkalmassági vizsgákkal is voltak gondok, és kicsit takarítani fognak a képzési rendszerben, mert néhányan túl könnyelműen adnak ott engedélyeket meg pozitív értékeléseket. Aztán erre jött még az, hogy Giuliát megpróbálta megzsarolni az egyik kormányzati képviselő, valami Barzini. Erről már tényleg csak fű alatt tudok. Hogy mivel, arról sejtelmem sincs. De Giulia fel volt készülve erre, és átkérette magát az Antarktiszra, hogy ne érjék el fizikailag, meg varázslattal, és átadott valami aktát, amitől most rengeteg embernek olvad a vaj a fején. Szóval nem csak te léptél meg onnan, és őt is sokan támogatják meg téged is.

Ennek az egésznek aztán se füle, se farka nem lesz Laura számára. Főhadnagy igen, az tiszti rang, de nem dől össze a világ, ha esetleg bukik egy ilyen rangú tiszt. Arról, hogy helyenként csalt az alkalmassági vizsgán ő is tudott. Az apja halála után sokkal jobban érdekelte a saját boldogulása, és anyagi jóléte, mint a birodalom. Sok kárt nem okozhatott vele, mert ő is azzal járt jól, ha igen csak jó üzleteket kötött. Más beosztásban, később, vagy feljebb már lehettek volna ennek komolyabb következményei is.
Az sem lenne meglepő, ha Alexander kiáll mellette, hiszen egész életében ezt csinálta. Sosem érdekelte mi van Laurával, csak ha valami zűr volt, akkor megjelent, mint az ügyeletes Superman, és kiosztott mindenkit.
A sokan támogatnak viszont már olyan, amit nem tud sehova tenni.
- Lionel. Sejtem, hogy benned sem a legpozitívabb kép alakult ki rólam, de nekem nincsenek se barátaim, se támogatóim. Sose törekedtem rá, hogy legyenek. Valamit félreérthettél.
Nehéz és kellemetlen ezt így bevallani, de miután a farkas nem szedte le a fejét, pedig biztos lett volna rá oka, megérdemli az őszinteséget.
- Gazdasági ügyekkel foglalkoztam. Az eleve nem kavar ekkora port, csak akkor, ha megzuhannak a dolgok. Fogalmam sincs ki támogathatna engem, főleg amikor az akták alapján egyértelműen bűnös vagyok.

- Én sem értek mindent teljesen, Laura. Furcsa voltál a kezdetektől fogva nekem. Igen, én is úgy éreztem, hogy inkább használni akarsz engem, arra, ami neked jó, mint együttműködni. De ettől még végezted a munkádat, és próbáltad eredményesen tenni. Nézd, Laura, én alig voltam veled valójában. Elevickéltünk a hotelig, vacsoráztunk egyet, aztán szeretkeztünk. Utána már nem te voltál. Ne akard, hogy kielemezzelek. Ennyiből nem megy. Mellesleg nekem azt mondták, hogy az én agresszív farkas énem szivárgott át beléd, és attól lettél olyan, amilyen. De ... én sem vagyok olyan ... szóval nem igazán ismertem magamra benned a következő napokban. Ha erről akarsz többet tudni, valaki mást kell majd megkérdezned. És szerintem ennek az ügynek két fontos tanulsága kéne legyen számodra! Az egyik, hogy mindenkinek kellenek támogatók és barátok. A másik, hogy úgy tűnik vannak is, és ha már vannak, akkor illik kölcsönösen törődni velük. A hússütés ebből a szempontból nem volt egy rossz próbálkozás ...

Ez talán az a pont, amikor a lánynak fogalma sincs, hogy éppen sírnia kellene, vagy nevetni. Éppen egy vérfarkassal lelkizik. Vérfarkassal, ami a kiképzési anyag szerint érzéketlen, vérszomjas fenevad, különösen veszélyes, és ellenség. Legalábbis ez van róluk ott felsorolva, hogy ha a terepen találkozik velük. A többihez kellettek volna Miss Brizzi kurzusai, de oda már nem jutott el. Valószínűleg ezek után már nem is fog. Elbocsájtott hírszerzőt nem iskoláznak be állami szinten.
Ez most valahogy nagyon nem esik jól. Lioneltől nem. Eddig is így épített fel az életét. Fogalma sincs, most miért fáj, hogy a farkas a szemébe mondja, hogy akarta használni. Tette ezt már eddig sok mindenkivel, és aki felhánytorgatta, azt csak kinevette.
- Magamnak pedig most vagyok furcsa.
Böki ki aztán végül a lány.
- Fogalmam sincs, mi zajlik körülöttem, és még azt sem igazán értem, mi zajlik bennem.
Azt csak a tündérek tudják, mint variáltak át a lány lelkén, és hogy miért. Azt Laura pontosan tudta, hogyan kell szórakozni más elméjével, de a lélekről semmit sem tudott.
- Azt sem tudom miért sütök neked húst.
Vallja be aztán őszintén. Hiszen az érzései, és a cselekedetei felére sem tudna magyarázatot adni, ha abból indul ki, milyen is ő valójában.
- A státuszod miatt most meg kellene próbáljalak felhasználni, hogy segíts menteni, amit még lehet, már ha van amit lehet, esetleg kiépíteni valami újat, valahol máshol. De... valahogy nem megy... Amit teszek, azt pedig nem tudom miért teszem.
A következő várható lépés pedig az lenne, hogy Lionel feláll, és faképnél hagyja. Elvégre most vallotta be, hogy ő tényleg egy számító dög.

Két külön világban éltünk eddig, az biztos.
- Nos, a kihasználásra akkor van szükség, ha a várt szolgáltatásoknak nem akarod az ellenértékét nyújtani. Ez igen jól működhet egy ideig, de nem örökké. És utána toppant mód egyedül lehet maradni. Szerintem légy hálás a sorsnak, hogy ezt a leckét ilyen fiatalon mutatta meg neked, mert később sokkal nehezebb váltani. Most már csak rajtad múlik, hogy rálépsz-e a másik útra, amikor azért kapsz majd csak elismerést, amit valóan kiérdemelsz, és nem azért, amit kikényszerítesz valami módon.
Kemény szavak, igen, de közben az ölemben ül, és időnként megcirógatom a hátát. Ha ennyiből nem érzi, hogy jót akarok, akkor semmiből nem fogja. És igen, lelkizünk. Ez valószínűleg a tündérek műve, hogy megy ez nekem, bár alapvetően is egy ilyen fazon voltam fiatal koromban is. És nagyon sok érzelmes farkast ismerek, csak ők is roppantul megválogatják, kinek mutatják meg a mélyebb rétegeiket.

Ez az őszinte vallomásos dolog sem ő. Nagyon nem ő. Mindig úgy gondolta, nagy butaság ennyire kiadni magát bárkinek is.
- Otthon ez így működik. Nevek számítanak, családok, eredmények. Az sosem fontos, hogyan éred el. Két rendfokozat kellett volna csak, hogy már alig legyen, aki feltehet kérdéseket. Ha ott sikerül felszámolnom azt a tábort, az egyikre számíthattam volna. 25 éves vagyok. A legfiatalabb százados lettem volna a hírszerzésnél, és tudod, nem érdekelt volna. Ha valaki 25 évesen százados lesz, akkor mindegy hogyan éri el. Nézz végig rajtam.
Bár ez nem a legjobb ötlet, most nem.
- Vagyis. Emlékezz rá, milyen voltam, amikor először megláttál a kapu csarnokban. Úgyis mindenki biztosra vette volna, hogy csak kifeküdtem a rangot. Ilyen fiatalon egy nőnek nem lehetnek olyan eredményei. Az összes vizsgámat évfolyam elsőként zártam. Megdöntöttem minden rekordot, amit csak lehetett. Mégse kaptam mást, csak hogy azt suttogták a hátam a mögött, hogy kifeküdte. Nézz rá. Csak a személyi alkalmassági vizsgálatoknál csaltam. Miután apám meghalt, és kiszúrták a szemét egy aranyórával. Soha nem volt ideje semmire és senkire, a munkájának élt. Erre kiszúrták a szemét egy aranyórával. Igen, önző voltam. Minimális elkötelezettség sem volt bennem a birodalom iránt. Ha nem csalok, sose kerülök be. Ezek után miért kellett volna, hogy érdekeljen, mit gondolnak rólam? Ott legalább jogosan mondták, hogy kifeküdte. Persze ott nem merült fel senkiben. Nem tartott 5 percig sem elcsábítani azokat a patináns családokból származó, nagy tiszteletben álló mágusokat. Hát ilyen világból jövök én. Viszont mindennek ellenére sem bántam meg.
Ezt viszont már teljesen őszintén tudja mondani a farkas szemébe nézve. Sajnálja, hogy sok olyannak is szenvedést okozott, aki nem szolgált rá, de valahol még így is ott az elégtétel érzése mindazért, amin keresztül ment az egyetemi évek, a kiképzés, vagy a felkészítés alatt. Az igazságérzetét nem piszkálták a tündérek, és most úgy érzi, hogy sokan megérdemlik, hogy romba dőljön az életük.
- A baj csak az, hogy jobban fáj, amit azoknak ártottam vele, akik nem szolgáltak rá. Én pedig nem ilyen voltam, és fogalmam sincs mi történt velem, vagy miért érezem most úgy a dolgokat, ahogyan érzem. Ez vagyok én, amilyen most vagyok, vagy amilyen eddig is voltam? Vagy csak agy mostak a tündérek?
Számára azért ezek fontos kérdések. Ahogy mindenki számára az lenne, hogy ki is ő valójában.

Na, ez azért elég szépen kiloccsant most ide elém, és eléggé bűzlik is.
- Laura, ez a ki vagyok kérdés marhaság. De Laura Donovan vagy egy ember mágus, és kész. Az, hogy milyen vagy emberként és mágusként, az viszont nem egy előre elrendelt program, amihez ragaszkodni kell, vagy be kell teljesíteni. Rajtad múlik, és lehet változni. Tudod, amikor a suliban szexel szereztél előnyöket magadnak, akkor csak a rangra gondoltál, hogy majd azt megszerzed. Erre kimentél terepre, és ott máris nem működött a dolog. Ott nem lehet mindent kifeküdni. Főleg vámpíréknál nem. Ott ez egy elvárt szolgáltatás lehet, ha a markukba kaparintanak, és nem lehet vele előnyöket elérni. Azt hiszem, ezt nem kell jobban részleteznem ... És nálunk sem vet jó fényt egy nőre, ha valaki macája ... ezzel kapcsolatban is voltak események, amiket szintén nem akarok most részletezni, ott én is buktam elég rendesen, és életem végéig bánni fogom, meg a fejemre is fogják olvasni. Szóval ez az út csak kellően védett környezetben járható, azon kívül roppant mód rá lehet vele faragni.
Remélem, ezt nem kell ennél részletesebben taglalni, ennyiből is érthető.

Nem. Ezt már valóban nem kell. Főleg, hogy eldöntötte, hogy a mágusok közé már sosem megy vissza többé, azon túl, hogy esetleg lezárulnak a vizsgálatok. Elege volt.
- Igazad van. Ami elmúlt, az elmúlt.
Neki meg fogalma sincs, hogy most milyen érzések a sajátjai, és mit trükköztek a tündérek, de majd hosszútávon kiderül. Arra már eszébe sincs rákérdezni Lionel mire célozgathat a történtek alatt. Ez is valami olyan lehet, mint az akta. Ha kevesebbet tud róla, csak jobb neki.
- Most fontosabb, kitaláljam, mihez kezdek az életemmel, mert a vizsgálatok lezárulta után haza soha többé nem megyek. A vámpír birodalom sem egy vonzó lehetőség. Sose volt az, csak magas volt a veszélyességi pótlék, és gyorsabb az előmenetel, ha valaki ilyesmit is elvállal. Gondolom nálatok sem túl népszerűek a számító kis dög mentál mágusok?
Kérdezi most már egy hamis mosollyal. Ez az első olyan, amit tényleg tréfának szán. Sosem volt az a kifejezett jótét lélek, és sosem lesz az, ezt már most tudja. Persze ettől függetlenül még ugyan úgy neki kell állnia felépítenie az életét előröl, de most már valóban csak rajta múlik, hogy hogyan teszi ezt.

- Hát, Laura a számító dogok nálunk elég hamar lebuknak. Ha ezen irányban akarod folytatni, akkor nem fog menni.
Csóválom meg a fejem.
- A te döntésed, hogy mit kezdesz az életeddel. Még vannak lehetőségek. De amíg idebenn - bökök a mellkasára - saját magaddal nem vagy őszinte és nem találod meg a valódi mozgatórugóidat, addig bármit is választasz, nem lesz jó. Szóval ne siesd el!

Bár nem fog vele jó pontokat szerezni, de van még egy kérdés, ami már azóta foglalkoztatja, hogy a kapu csarnokban találkozott a vérfarkassal.
- Én mágus vagyok. Te meg vérfarkas.
Ez idáig borzasztóan egyértelmű. Laurának eddig sem voltak igazán előítéletei, inkább csak olyan szinten, amit a kiképzésen tanult. Erre vagy arra a fajra ez meg az jellemző, erre meg arra számíthatsz tőle. Párizs után biztos lenne a vámpírokkal kapcsolatban, csak hát nem emlékszik semmire. Így marad a józan ész. Oda nem jó menni.
- Már a kapu csarnokban is rögtön segítettél, pedig biztos vagyok benne, hogy már ott is kiszagoltad, hogy mágus vagyok. Nálatok ez nem úgy van, hogy a te fajtád hivatalból gyűlöli az enyémet a Moratórium miatt?
Nyers, száraz, még kegyetlen is. Arról fogalma sincs, az ő mozgatórugói micsodák. Arra célozgatott Lionel, hogy mindketten szúrtak el dolgokat kettejükkel kapcsolatban, csak hát erre Laura nem emlékszik, így ez neki legalábbis olyan, mintha sose történt volna meg. Arra viszont határozottan kíváncsi, hogy a farkast mi mozgatja. Az még válasz lehet arra, hogy segített a tolvajjal szemben, hogy ő az ügyeletes Superman. Viszont most is törődik vele. Ennek is kell, hogy oka legyen. Másik vérfarkassal sosem találkozott még, vagy ha igen, hát nem emlékszik rá. Az viszont biztos, hogy sose ilyennek képzelte őket.

Ó, ez már egy igazán jó kérdés!
- A Moratórium egy nagyon fájdalmas dolog a számunkra, Laura, de önámítás lenne ezt mondani, hogy csak a tündérek és mágusok gonoszsága hozta létre. Oka volt annak, hogy felhúzták, és az ok még most is fennáll, bár sokan a fajtánkból azon vannak, hogy ez az ok megszűnjön, többek között én is. Ha esetleg összeakadsz egy vérfarkassal, és ő rosszkedvűen, és agresszívan reagál a jelenlétedre, annak a fájdalom az oka, és az, hogy a vérfarkas természet kellő kondícionálás híján nehezen birkózik a feltörő negatív érzelmekkel. Ettől még lehet, hogy ésszel belátja, hogy mi a helyzet. Persze ez nem sok vigasz abban az esetben, ha megpróbálna széttépni. Az indulataink és a szilajságunk olyasmi, amire büszkék vagyunk, de egyben akadályoz is minket sok mindenben. Azért húzódunk el annyira, és azért járnak ki kevesen a többi birodalomba, mert magunk között, ha egy vitát pár pofon kíséretében döntünk el, az nem ügy, mert adja, kapja, és felgyógyulunk úgy is hamar. Néha sokkal könnyebb megbeszélni dolgokat, ah előbb vagy alatta verekszünk is. Ettől még lehet, hogy az észérvek fognak dönteni. Bonyolult, ugye? De működik, hidd el!

Bizonyos részekben igen, bizonyos részekben nem. A mágusok se másak, csak összetettebbek. Itt valaki erejét, hatalmát nagyon sok tényező adhatja össze, míg a farkasoknál ennek az alapja csupán a fizikum. A különbség csak az, hogy náluk nem működik. A marakodásokból családi viszályok lehetnek, amit később még a gyerekek is átvesznek, és úgy fogják gyűlölni egymást, hogy őket már soha nem is érte semmilyen sérelem.
Hogy alapvetően ő igen vonzó nő volt, azzal tisztában van. Most leginkább tatarozásra szorulna. Elegánsabb ruhák, smink, esetleg egy felfrissülés egy spa-ban. Azt még el is tudta képzelni, hogy megőrjítette a farkast, nem nagy dolog, Lionel maga is bevallotta.
Ez a mostani helyzet szóval. Hát ég és föld. Most nem igazán venné fel a versenyt még a táborban bóklászó betegápoló tündérlányokkal sem.
- Szóval akkor találtam egy másik Supermant.
Jegyzi meg ezúttal már nevetve. Egész életében harcolt a bátyjával, mert folyton védelmezni akarta, amit ő inkább csak az életébe való beleszólásnak tekintett. Erre tessék, beleszeret egy másik ügyeletes Supermanba, aki éppen vérfarkas.
- Szeretnék elmenni innen. Megfolyt ez a hely. Tudom, hogy nem lesz szimpatikus amit mondok neked, de nekem ez nem való. Tudok nektek segíteni, de nem itt, és nem így. Ha még mindig létre akarjátok hozni azt a menekült telepet, sokat segíthetek a feltételek kialkudozásában, beszerzésben, akár a megtermelt javaitoknak piacot keresni. Nekem viszont az nem megy, ami neked. Rózsákat metszeni, beteget ápolni, meg lelki segélyt nyújtani. Önző vagyok, törtető, és számító. Ez lehet bizonyos körülmények között hasznos is. Azt nem tudom, hogy tudok-e szeretni, mert őszintén szólva talán sose próbáltam. Azt viszont tudom, hogy hálás vagyok azért, hogy most itt vagy mellettem, és veled szíveled szívesen megpróbálnám. Azt is tudom, hogy nem ígérhetek semmit, amíg a vizsgálatok le nem zárulnak, meg azt is, hogy az a nő, akivel Brazíliában találkoztál sosem lelkizett volna veled ennyit, és ennyit sem vallott volna be. Tudsz te ezzel az egésszel így valamit kezdeni?
Mert most leginkább azon múlik minden, hogy Lionel erre a vallomásra mit fog mondani.